|
Témaindító hozzászólás
|
2021.03.03. 02:38 - |
Emerald Rivera x Netar Sparks |
[3-1]
 Ez az iskola napról napra kiakasztóbb számomra. Imádom, hogy minden nap én vagyok a mumus még akkor is ha esetleg tényleg nem csináltam semmit. A tanárok idióták és folyamatosan büntetésről büntésre járok cseszem, még akkor is ha fülem tövét se mozgattam. A kis benyalós rinyák köpnek egyet és már kapom is az ívet. Az biztos, hogy a sok futástól meg a többi idióta büntetőfeladattól már kezdek magamra szálkás izomzatot építeni, konkrétan a hasamon halványan láthatóak már a kockák cseszem. Vehetek nemsokára magamnak új ruhákat basszus mert fogytam mikor már azt hittem nincs miből. Még a végén mire kikerülök innen úgy fogok kinézni mint egy olimpikon. Te jó ég, még belegondolni is ebbe borzalmas. Én totál meg vagyok magammal elégedve, nem akarok se fogyni se hízni, se nagy izomtömegeket felszedni, de hát ez nem az én döntésem ha egyszer folyamatosan futtatnak, mászófalra kergetnek fel és még sorolhatnám a változatos mozgásformákat. Szerintem nincs már olyan amin ne kellett volna részt vennem.
Egyik nap már szabályosan le akart rólam esni a farmergatyám szóval hamar konstatáltam, hogy bizony el kell mennem a városba és tényleg kell vennem magamnak új göncöket. Gyakorlatilag a teljes ruhatáramat szanálhatom ki. Tartanék turit a régi cuccaimból de hogy is mondjam...nem öltözködöm ribancosan szóval valószínűleg senkinek sem kellene. Akinek meg mégis, az meg a közelembe se mer jönni mert a rosszakaróim szóltak pár “jó" szót az érdekemben ugye. Barátnőkről még csak nem is álmodozom, szóval mentem is egyedül Daly citybe hogy shoppingoljak egy kört. Vettem pár pólót és farmert ám mondanom se kell, hogy füstbe ment a nagy bevásárlós tervem, hiszen elkövettem egy nagy hibát ami számomra igazán végzetes. Konkrétan elhaladtam a könyvesbolt mellett. Sajnos fel is hívta magára a kirakat a figyelmemet így innentől nem volt visszafordulás többé, ott vesztem el gyakorlatilag egész nap. Mire észbekaptam már mehettem is vissza...több könyvvel mint ruhával. Szép bevásárlás mit ne mondjak! Persze azért belül rohadtul elégedett voltam magammal amúgy ezt mondanom se kell, főleg mikor hajnalig olvastam a szőke plázacica szobatársam legnagyobb örömére aki fél óránként csesztetett, hogy kapcsoljam már le a lámpámat.
- Fogd már be, mint egy vénasszony úgy viselkedsz. Biztosan 22 éves vagy? Bár ahogy kinézel csajszi már simán erősíthetnéd a harmincas kategóriát. Talán szellőztetni kéne az arcodat és kevesebb sminket viselni mert öregít. Ne adj Isten a teljes mellszélességű dekoltázst is hanyagolhatnád ha fiatalos akarsz maradni. Bár ha a suli ribanca címre pályázol akkor jó úton haladsz. Mondjuk lehet már el is nyerted ezt a titulust - persze csak a megszokott sziszegés meg morgás és gyenge vitatkozás vette kezdetét ezután de végül csak feladta a felesleges szélmalomharcot a csaj hiszen mint mindig most is rájött hogy felesleges bármit is magyaráznia. Én meg a butaságától és a sötét fejétől elfáradtam. Mindig ez van ha kinyitja a száját, lassan elgondolkozom, hogy igazából ő egy kibaszott energiavámpír és ez a speciális képessége, hogy az ember energiáit leszopja szimplán azzal is, hogy levegőt lesz. Ha pedig aktiválja a lepénylesőjét akkor még erősebb lesz. Rendesen gondolkozom azon, hogy kérek szobatárs cserét mert egyszerűen félek attól, hogy egy nap megunom ezt a rinyát és szimplán kővé változtatom amivel gyorsan megoldanám a problémámat. Sokszor eljátszok már ezzel a gondolattal. Aztán ki tudja mennyire jó ötlet ez, lehet még rosszabbat fognék ki utána.
Másnap felkeltem és úgy döntöttem, hogy muszáj kimozdulnom a tóhoz mert ott legalább nyugalmam van általában és nem zavar senki sem. Ez a folyamatos bezártság amúgyis fullasztó számomra, Sharonból meg amúgyis elegem van a hajnali parádézása miatt, szóval jobb is, hogy őt ma nem látom. Hála égnek mire felkeltem már hűlt helye volt így nem kellett egy kanál vízben megfojtanom délelőtt mikor észheztértem. Szóval fogtam is az egyik újabb szerzeményemet meg a szokásos kis plédemet és hamar letelepedtem a partra ahol bújtam a könyvemet. A fene se tudja mennyi idő telt el, ám hirtelen azon kaptam magam, hogy egy nehéz súly esett a hátamra - hiszen amúgy teljesen egészséges módon törökülésben gubbasztva olvastam, garnélarák pózban - és vitt előre a lendület egyenesen bele a tóba. A könyv meg még mindig a kezemben, hiszen úgy szorítottam magamhoz mintha az életem múlna rajta és a testemmel akarnám védelmezni. Csodálatos ötlet volt, gratulálok Em! Gyakorlatilag egy sikkantásra futotta tőlem mielőtt még vettem volna egy laza fürdőt, bár a halaknak nem volt esélyem integetni. Amint a felszínre kerültem és megláttam a teljesen elázott tegnap vett könyvemet egyből elöntötte a szar az agyamat mikor megláttam azt a három röhögő barmot:
- Az anyátok retkes… - picsáját, mondtam volna de addigra leléptek így sajnos nem volt esélyem őket megleckéztetni. Simán megmutattam volna nekik, hogy kivel nem érdemes baszakodni az biztos. Utánuk akartam eredni mert főtt a fejem rendesen ám ekkor vettem észre, hogy mögöttem egy srác is előkerült a tóból aki lazán megszárította magát ahogy néztem tűzzel. Az igen! Nos, én csak mérget köpni tudok basszus, sokra nem megyek vele. Ám legalább most már értem, hogy mi volt az a nehéz súly a hátamon hiszen leesett, hogy szabályosan rám lökték a csávót és így borultunk bele a vízbe mint a domino. Mérgesen levágtam a könyvemet a plédre és prüszköltem:
- Hogy rohadjanak el! - tegnap vettem konkrétan mindent basszus. Még a ruháimat is, amiket most elkezdtem puffogva csavarni ki, bár sok értelmét egyelőre nem láttam. Végül a fürdőtársam sietett a segítségemre aki mondhatni mintha két lábon járó hajszárító lenne úgy ajánlkozott, hogy a hajamat szárítsa már meg.
- Dehogy miattad kerültem a tóba. Nem te voltál a célpont hanem igazából én - legyintettem egyet lemondóan majd hagytam, hogy szárítsa a hajamat. A bemutatkozására halványan elmosolyodtam:
- Üdv, én meg Em - árultam el én is a nevemet. A következő kérdésre csak megforgattam a szemeimet, na nem azért mert valami hülyét kérdezett volna a srác, csak belefájdult az agyam is, hogy azokra az idiótákra kellett hogy gondoljak megint.
- Kölcsönösen rühelljük egymást azzal a három vadbarommal és szívesen szólok be nekik meg cikizem őket nap mint nap. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek mindnek van csaja és mind a hárman puszipajtás barátosnék akiket szintén imádok égetni. Múltkor tettem róla, hogy ők is fürödjenek ugyanitt - vontam vállat könnyedén és elvigyorogtam magam kárörvendően és ecseteltem tovább:
- A vízihullák kutyafülék hozzájuk képest. Csak úgy folyt le a vakolat róluk olyan vicces volt basszus, ráadásul ahogy egymásba karolva mind a hárman egyszerre estek bele a vízbe...parádés volt. A fene se gondolta volna, hogy nem csak egy de kapásból három Loch Ness-i szörny is létezik - nevettem fel egy kicsit, hiszen még mindig rám tör a röhögés akárhányszor visszaemlékszem erre. Komolyan mondom totálisan megérte megszivatni így őket, még úgy is, hogy a könyvem bánta. |
 Nos nem hittem volna, hogy egyszer ténylegesen az emberek közt fogok letelepedni. Persze, voltam már látogatóba, talán túl sokszor is, hogy azt a halandók kedveljék, de volt egy munkám. A nimfákkal való élet elég kényelmes volt, ami azt illeti, még azután is, hogy Niamh megszületett, s csak hárman voltunk egy házban. Ennek azonban vége kellett szakadnia, ahogy a húgommal el kezdtünk kutatni a kedves bátyánk után, hisz úgy eltűnt, hogy még az istenek se találtak rá. Vagy nem akarnak, ami nem lenne meglepő, nekik egy gyerek semmi, csinálnak egy másikat. Nekünk mégis hiányzott, így muszáj volt meg us keresnünk őt. Ezen az akadémián találtuk, ahol minden fajta képességgel rendelkező lény él és tanul.
Bár, én féltem idejönni, nem mintha nem tudnám magam megvédeni, de nem lenne kellemes belefutni egy olyan féltestvérbe, akit apa teljesen elhagyott. Minket legalább felvitt az otthonába, még nem futottam össze egyetlen rokonnnal sem, ami furcsa is. Az igaz, hogy a legtöbb szabadidőmet a lányommal töltöm, itt lakok az iskolán, így ez kicsit nehezebb, mint gondoltam. Amikor tudomásomra jött, hogy van egy hivatal itt, akik a mi fajtánkra vigyáznak, idehozattam a gyermekemet, illetve Meli-t is, mert érzem, hogyha az apám valaha tudomást szerez róluk, megöli őket. Próbálom őket távoltartani a Napistentől.
Igazság szerint, eléggé élvezem az iskolát. Tény, hogy sok mindenhez ért Apollón, engem csupán harcolni tanított meg. Természetesen nem vagyok síkhülye, azért a kémia és a biológia meg tud engem lepni, hogy hallok valami újat is. Többi kiszámítható nekem, de ez nem olyan fura, már egy ideje élek. Az arcom fiatal, de öregebb vagyok néhány diáknál, de mint az kiderült, vannak itt idősebbek is nálam. Amit nem értek, hogy miért jönnek ide. Ugyanúgy küldetésük van, mint nekem meg a testvéremnek, vagy pusztán ezer évig egy nagy burokban éltek vagy mi? Erre aztán igazán kíváncsi szoktam lenni.
Mondjuk, nem voltam oda azért, amikor Zana által megtudtam, hogy Ophy is itt van. Ha nem, Khev, akkor én magam fogom kitépni a torkát. Tudja jól, mit tett velem a fantasztikus szülőnk, de olyan mélyen nyalja a seggét, hogy szerintem benne is ragadt a nyelve. Nem fogok az egészbe beleszálni, van nagyobb gondom is ennél, az biztos ennek ellennére, ha a bátyámnak kell egy ki beszélgetés az elbaszott románcáról, itt vagyok. Nekem is van egy remek tapasztalatom ebben, ez már száz százalékos. Ennél többet nem tudok, és nem is fogok tenni értük, mivel így is egy jókora nagy szarban vagyok.
Élveztem a kis sétát az órák után, ami azt illeti, a padok nem nekem lettek kitalálva. Túl magas vagyok ahhoz, hogy kényelmesen tudjak ott ülni, a végére el is szokott zsibbadni rendesen a lábam. Így muszáj járkálnom egyet. Igazából éreztem, hogy valami fog történni, hiszen sa diákok többsége nem kedvelt engem, az agyukra megyek. Most tiltakozhatnék, hogy nem direkt csinálom, de ami az igazság, hogy szándékos az egész, olyan könnyű az idiótákat felbaszni. Minél idegesebbek, annál szórakoztatóbbak az a helyzet. Úgy se vernek meg engem, érzem mikor hazudnak, a jó nagyja azért egy beszari bagázs, ami nem baj, szeretem a békésebb életem.
Épp a tónál voltam, mikor azt hiszem három barom viccesnek találta, hogy neki lök engem egy lánynak, és így mindketten a vízben kötöttünk ki. Mire kimásztam a hülyegyerek sehol se voltak, így csak megráztam a fejem, majd a képességemmel megszárítottam magam. A lányra néztem, aki szintén el volt ázva - Várj, légyszi - szóltam, mielőtt ő is kámforrá vált volna. - Hagy száritsam meg a hajad, ennyivel tartozom, hogy végülis miattam kerültél a tóba - magyaráztam, a kezeim már így is forróak voltak. - Netar vagyok, amúgy - nem kérdeztem a nevét, majd mondja, ha akarja. - Mivel bosszantottad fel azt a hármat? - kérdeztem, tuti volt annak oka, hogy pont ő volt a másik áldozat. |
Emerald Rivera x Netar Sparks |
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
