A Montgomery-Vosburg família második tagjaként látta meg a napvilágot Rosenheim városban. A Vosburg családnak nemesi felmenői voltak, amire apja nagyon büszke volt Ez a büszkeség átragadt a kicsi Izziere is, ezt még tetőzte az is, mikor felfogta mit jelent, hogy nephilim. Több egy átlagos embernél. A szülei óvó figyelme övezte minden gyerekkori percét, igazi apuci kicsi lányaként nevelkedett fel. Ez még kiegészült bátyja szeretetével. William jóval idősebb tőle, mégis nagyon szoros kötelék alakult ki a két testvér között. Nem csoda, hogy egész kiskora óta el volt kényeztetve, ő volt a család szeme-fénye a lehető legjobb oktatást kapta. Ezért elképesztően hálás volt a szüleinek, és nagyon szerette őket.
Az évek múlásával viszont ez megváltozott. Az első lépés talán efelé az volt, mikor a bátyja elhagyta a családot. Akkor még nem értette meg bátyja döntését, úgy érezte cserbenhagyta őt, nem fogta fel, hogy mindez nem miatta van. A szülei le is ültették egy hosszú beszélgetésre, amiben elmagyarázták neki, miért hozta meg bátyja ezt a tragikus és szörnyű ballépést. Ők csak jó szülők akartak lenni, és a legjobbat akarták a gyerekének, hiszen csak nem választhat egy angyali sarj, egy átlagos ringyót. Teljesen egyetértett szüleivel, nem fogta fel még mi történt pontosan. Elhatározta, hogy ő biztosan nem fog egy közönséges fiúcskát elvenni. Még a bátyjától is eltávolodott valamennyire.
Kamasz éveit taposta mikor bekövetkezett nála a pálfordulás. A szoros viszony a szüleivel lassan megfojtotta, és már a barátságait befolyásolta a szülei segítsége. Mivel bátyja már nem a családi fészket lakta, és talán ekkor volt a legrosszabb kettőjük között a kapcsolat – még mindig nem volt tragikus -, úgy határozott egyedül oldja meg a problémáját. El is tűnődött azon, hogy hasonló útra lép, és lelép, (kac kac), mint ő, de rájött, akkor az egész családi örökség elveszne, amit ő semmiképp nem szeretett volna, bármennyire is haragudott abban az időben a szüleire – ami nem látszott rajta -, ezt soha nem tette volna meg velük. A család hatalom. A bátyjával sokat beszélgetett, teljesen megértette, miért tette annak idején azt, amit tett, és megbocsájtott neki. Egyre többet találkoztak, szorosabb volt köztük a viszony, mint valaha.
A helyzet megoldására – mint előbb említettem – mégsem azt a megoldást választotta, mint hőn’ szeretett testvére. Egy újabb – nem épp pozitív – tulajdonság alakult ki a lányban, ami nem más, mint a manipuláció. Sikerült elhitetne a szüleivel, hogy ő még mindig az az álom gyerek, mint egykoron, miközben ő vígan élte gimnáziumi éveit. Nem állt távol tőle az alkohol, a partik világa, az éjszakai kihágások fiúkkal (amik néha utáni szószerinti hágásokká váltak), de annyira sosem hagyta, hogy bekebelezze ez a világ, hogy az esetleg az ő céljaiba ütközzön. Azok sokkal fontosabbak voltak, mint holmi szórakozás. Természetesen a szülők se voltak annyira vakok, hogy ne lássák a lányai tetteit, de mivel ezt ügyesen oldotta meg, és még mindig a család kis szeme fénye volt, szemet hunytak felette. Isabel mindig is éltanuló volt, diák önkormányzati tag, pom-pom lány, egyszóval tökéletes. Nem mondhatnám, hogy ez nem érdekelte, hiszen kényelmes volt számára ez az élet – bármennyire is keményen kellett ezért küzdenie, még mindig sokkal szívesebben csinálta ezt, mint lett volna egy névtelen lúzer - nem ez volt ami elsőként lebegett a szeme előtt. Ez az egész csak egy látszat volt a külvilág számára.
Ha egy kicsit jobban megfigyeljük a kamaszéveit, rájöhetünk nem csak öröm és boldogság volt. Bátyja távozása – a szoros viszony miatt – iszonyúan megviselte. Nem egy estét töltött el sírva. Továbbá érezte az életében az ürességet, tudta, hogy sokáig így nem folytathatja. Keresni akart valamit, amiért érdemes harcolni, nem csak a szórakozás, és az egyszerű gimnáziumi sikerek. Ebben az időszakban nagyon elveszett volt, mígnem meg nem történt A változás.
Amikor elkezdett bátyjával beszélgetni, elképesztő sokat beszélt neki az iskoláról, ami a lány új célja volt. Oda akart bekerülni. Értékesebb emberek, William állandó társasága, és képességei kifejlesztése. Igen képességei. Bár eddig eléggé elhanyagolta nephilimi mivoltát, nem feledkezett el róla, egyszerűen csak nem volt rá ideje, és ez nem egy olyan dolog volt, amit nem akart félvállról venni. Hihetetlen boldogsággal fogadta, mikor bekerült, nem volt nehezére otthagyni a régi életét. Egy új kezdet számára. Távol a szüleitől – akikkel ugyanúgy tartotta a kapcsolatot, hiszen, hogy tudna rájuk haragudni, mikor csak a legjobbat akarták neki -, olyan ember között, akik hasonlóak, mint ő. Sokkal több időt tud szánni különleges mivoltálra, nem csoda, hogy sok reménnyel és boldogsággal vágott neki ennek.
Már jópár éve az iskolai padjait koptatja. Sokat kell küzdeni ahhoz ,hogy jó eredményeket érjen el, de nem zavarja, élvezi, hogy ebben kiteljesedhet. Sikerült hírnevet szereznie magának, a jó eredményeivel, a diákönkormányzati tagságával, és a kisugárzásával és szépségével is. Bár már nem éli ki annyira kamaszkori szórakozásait, még mindig elég népszerű férfikörökbe, de most már semmi rosszra nem kell gondolni. Ismertségét az is növelte, hogy bátyja az iskolába tanít.
Itt tart most az élete. Egy kiegyensúlyozott lány, bátyja társaságában, az akadémia büszke tanulója.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés