Képesség: 

• az érintésével megismeri a másik fél múltját, amiről remekül tud következtetni az adott egyén valódi személyiségére, jellemvonásaira, bár ezt a részét nem nevezném képességnek
• öröklét 
• a sötétség manipulálása
• emlékmanipuláció
• sötétben látás
• fájdalom manipuláció (elszívás, felerősítés)
• képes az életenergiák elszívására
• képes halált "színlelni", pl.: a szíve csak minimálisan dobog, pulzusa is olyan gyenge lesz, hogy nem lehet kitapintani, stb
• képes megjelenni mások álmaiban
• ha meghal valaki, akit tiszta szívből szeret, akkor az átmenetileg hatalmas erővel ruházza fel

Tulajdonság:

• sajátos az igazságérzete
• a kötelezettségek nélküli szórakozást szereti, tehát előszeretettel játszik a más féllel, viszont ő tart attól, hogy érzelmileg bárkihez is kötődjön
• közvetlen
• morbid, perverz humorral rendelkezik
• nem tűri, ha uralkodni próbálnak rajta vagy irányítani őt
• nem avatkozik bele mások dolgába, ezt pedig ő is elvárja
• manipulatív, számító tud lenni
• bosszúálló, ha valaki bármilyen formában megsérti, akkor biztosan kamatosan viszonozza a szívességet
• nem fél bemocskolni a kezeit
• nagyon könyörtelen tud lenni, ahhoz pedig nem kell a szomszédba mennie, hogy szörnyű kínzásokat találjon ki
• remekül hazudik
• nem esik nehezére barátságosan viselkedni, de csak akkor ha a másik fél is normális hangot üt meg vele szemben
• könnyen el lehet ásni magunkat a szemében
• ha valaki elvesztette a bizalmát, az többet biztos nem kapja vissza
• ha valakivel megtalálja a közös hangot, akkor nagyon jó barátra lehet találni benne
• nagyon tud szeretni
• megbízható
• segítőkész
• a cél szentesíti az eszközt híve, tehát bármire képes a céljai eléréséért 
• mindig kiáll magáért, nem számít kivel kerül szembe
• az a típus, akit nem szeretnénk ellenségnek
• durván szereti

Család: 

• Thanatosz - biológiai apa
• Hüpnosz - nagybáty 
• Nüx - nagymama
• egy görög orákulum - biológiai anya
• Erósz - nevelőapa
• Pszükhé - nevelőanya
• Hedoné - bár nem vérszerinti, de mindig olyan volt számára, mintha a testvére lenne

Történetünk akkor kezdődött, mikor Apollón egyik papnőjét megajándékozta a jövőbe látás képességével. A nő belélegezte a szentély padlóján elterpeszkedő hasadékból feltörő, hallucinációt okozó gőzt, és babérleveleket rágcsálva mormolta el a jövőt. Egy pap állt mindig mellette és fordította az érthetetlen mormogását. Thanatosz, akkor pillantotta meg először a papnőt, mikor a pap lelkéért ment, hogy azt továbbadja Hermésznek, aki majd az Alvilágba kíséri. Thanatosz szíve megesett a papnőn, akit lelkileg megtört a látomásai súlya. Megadta a nőnek a telepátia képességét, hogy az tudjon más módon is kapcsolatot teremteni a külvilággal az érthetetlen mormogáson kívül. Ezek után visszatért a tartaroszi palotájába. 
Minden alkalommal, mikor egy-egy elhunyt lelkéért indult, mindig rápillantott a papnőre. Teljesen elbűvölte a nő szépsége, de jól tudta, hogy nem mocskolhat be egy orákulomot, hiszen akkor az elveszteni a jövőbe látó képességét, meg Apollón haragját is kívívhatná vele. A kölcsönös vonzalom, azonban sokkal erősebb volt a józan észnél, így nem tudta Thanatosz tovább távolabb tartani magát a nőtől. A szerelmük következtében a nő elveszítette a képességét és büntetésül Apollón megnémította, így továbbra is telepatikusan beszélgetett Thanatosszal. A város legtöbb polgára megvetette a nőt, akiről azt gondolták, hogy megtébolyodott, illetve úgy tartották, hogy eldobott egy nagyszerű ajándékot, csak azért hogy a halál istenével enyeleghessen. Meg voltak győződve arról, hogy amint Thanatosz ráun, akkor eldobja majd, mint egy használt játékot. Azonban nem ez történt. Az isten továbbra is gondoskodott szerelméről, akit egy folyómenti viskóban szállásolt el.
Mikor a falut támadás érte, rengeteg görög polgárt lemészároltak. A pusztítás után a túlélők az orákulum ellen fordultak, mert azt gondolták, hogy ez Apollón haragja volt a hűtlenségéért. Valójában ehhez semmi köze sem volt Apollónnak, a támadók egyszerű fosztogatók voltak, viszont bűnbakot volt találni a legkönnyebb. Az orákulumot a falu közepére ráncigálták, hogy feláldozzák, s így nyerjék vissza Apollón védelmét. Senki sem törődött az orákulum gömbölyded hasával, amiben a Thanatosszal közös gyermeke fejlődött. Mikor elvágták a nő torkát, az ég koromfeketévé vált, pedig ép hogy felkelt a Nap. Thanatosz jelent meg előttük. Az isten jelenléte miatt földbe gyökerezett az emberek lába, a térdeik pedig a félelemtől remegtek. Thanatosz dühöngött, majd egy szárnycsapása után minden ember holtan esett össze. Bár neki kellett volna a lelküket átadni Hermésznek, csak a haldokló szerelmét emelte az ölébe, majd elrepült vele a tartaroszi palotájába. A nő a halál mezsgyéjén állt, bár Thanatosznak hatalmában állt volna megmenteni szerelme életét, de nem akarta felrúgni a dolgok rendjét. Kiemelte belőle a gyermekét, aztán egy búcsúcsókot lehelt kedvese ajkaira, majd átadta a lelkét Hermésznek, hogy az békében a Túlvilágra távozhasson. 
A Tartarosz nem éppen egy gyerekbiztos hely és Thanatosz nem is akarta, hogy a lánya egy Alvilági börtön árnyékában nőjjön fel. Ezért megkérte Erószt és Pszükhét, hogy vegyék magukhoz a kislányt, aki a Nemesis nevet kapta. A párnak éppen akkor született egy gyermeke, aki szintén lány volt. Erósz és Pszükhé beleegyezett, így Nemesis az Alvilág legsötétebb része helyett az Olümposzon nevelkedett. Remekül kijött Hedonéval, akivel elválaszthatatlanok voltak. Egyikőjüket sem zavarta, hogy Nemesis csak félisten, sok isten azonban helytelenítően figyelte, ahogy a halál istenének a lánya az Olümposzon játszik a többi gyerekkel. Úgy gondolták, hogy a kislánynak is a Tartaroszban kellene lennie, az apja mellett. Ahogy idősödött érezte, hogy vannak, akik nem látják szívesen, viszont ez egy pillanatig sem zavarta. Hedonéval rendszeresen megfordultak az emberek világában. De hogyha a barátnőjének nem volt kedve vele tartani, Nemesis akkor is ment, ugyanis az egyik kedvenc időtöltése volt a tengerben való úszkálás. A ruháit mindig a parton hagyta, s meztelenül mártózott meg a kellemes hűvös vízben. 
Egyik alkalommal, mikor felúszott a vízfelszínre nem talált a helyén a ruháit. Körbenézett, a tekintete találkozott Apollón pajkos tekintetével és mosolyával. Ahogy a tekintete megindult a férfi felsőtestén lefelé megpillantotta a kezeiben a pihe könnyű ruháját. Nemesist nem lepte meg, hogy kikezd Apollón vele, ugyanis már többször magán érezte a férfi fürkésző tekintetét. A lány úgy volt vele, hogy ezt a játékot ketten játszák, s végülis mi baj lehet belőle, amég mind a ketten élvezik a dolgot? Így kezdődött Nemesis és Apollón rövid életű afférja. Nemesis sosem látott többet a dologba, szinte kötöttségek nélküli szex volt az egész. Ez pedig bőven megfelelt a lánynak. Úgy gondolta, hogy Apollón is így van ezzel, ezért nem is értette a férfi felháborodását, mikor véget vetett a "kapcsolatuknak". Az isten nem látott tovább sértett büszkeségén, s megátkozta Nemesist, hogy minden férfinak, akit megszeret előre látni fogja a halálát, viszont semmit sem tehet az érdekében, hogy azt megakadályozza. Nemesis tudta, hogy az isten szavai nem üres fenyegetések, ezért igyekezett érzelmileg megközeletíthetetlen lenni. Akinek pedig mégis sikerült ledönteni a falait, azt igyekezett ellökni magától. Volt egy görög harcos, aki azonban nem hagyta magát, aki harcolt Nemesisért. 
Akhilleusz és Nemesis először egy háborúban találkoztak. A lány az egyik csatát szemlélte egy dombról, közben pedig igyekezett elsajátítani a mozdulatokat. A férfi gyakorláson kapta és felajánlotta, hogy megtanítja harcolni. Nemesis egyre több időt töltött Akhilleusszal, akivel már nem csak akkor találkozott, mikor edzettek. A férfi rengeteget háborúzott, Nemesis pedig mindig vele tartott. Egyszerre voltak legjobb barátok és szeretők, olyan volt a kapcsolatuk, amilyenről sokan csak álmodni mernek. Egyik éjszaka azonban Nemesisnek szörnyű rémálma  volt. Látta, ahogy Akhilleusz elesik Trójánál. Látta, ahogy nyilak fúródnak a testébe. Látta, ahogy a halotti mágjálya fényforrássá válik az éjszakában. Hozzábújt a mellette alvó férfihoz és igyekezett elfelejteni az álmát, habár képtelen volt kiverni a fejéből. És az sem segített a helyzeten, hogy Apollón szavai visszhangzottak a fejében. Mikor Agamemnón és Menelaosz háborút hirdettek Trója ellen, Nemesis tudta, hogy az álma nem rémálom volt, sokkal inkább látomás. Megpróbálta lebeszélni Akhilleuszt a harcról, viszont a trójai háború azzal a halhatatlansággal kecsegtetett, aminek megszerzése a férfi nagy vágya volt. Nemesis nem tudott vitatkozni azzal, hogyha Akhilleusz részt vesz ebben a harcban, akkor olyan hőssé válik, akit a történelem örökké számon fog tartani és emlegetni fog. Nemesis ragaszkodott ahhoz, hogy ő is vele tartson. Tudta, hogy nem fogja tudni megmenteni, de azért élt benne valamennyi remény, hogy talál majd egy kiskaput. Miután a trójaiak bekapták a csalit és behúzták a falovat a városba, Nemesis egyre nyugtalanabbá vált. Eddig is fel-alá járkált a sátrukban, viszont nem tudott tovább ott megmaradni. Felült egy lóra és a városba vágtatott. Trója már lángolt, halálsikolyok, egymás ütődő pengék hangja töltötték be az étert. Nemesis nem foglalkozott a harcolókkal, a haldoklókkal vagy az életükért menekülőkkel. Kétségbeesetten kereste Akhilleuszt, akit egy téren talált meg. Mögötte megpillantotta Párisz herceget, aki éppen felhúzta az íját. Nemesis leugrott a lóról és rohanni kellett Akhilleusz felé. A nyíl útjába ugrott, viszont a férfi magához ragadta, s megfordította így a nyíl az ő hátába fúródott. Ahogy Nemesis a hercegre pillantott egy másodpercre Apollón arca nézett vissza rá. A következő nyílvessző Akhilleusz sarkába fúródott, az azutáni pedig a bordái közé. Akhilleusz a földre zuhant, Nemesis zokogva ült le mellé, s az ölébe húzta a haldokló férfit. "Maradj velem. Te erősebb vagy ennél, nem halhatsz meg" - suttogta a férfi ajkaiba, majd hosszan megcsókolta, közben pedig elvette minden fájdalmát. Akhilleusz egyre több vért veszített, a tekintete is egyre homályosabbá vált. Az egyik kezét erőtlenül Nemesis arcához simította. "Te békét nyújtottál számomra, egy egész életen át tartó háborúban" - a keze a földre zuhant, a szemei pedig lecsukódtak. Nemesis minden szomorúságát egy fájdalmas sikolyba sűrítette. A környéken mindent ellepett a nyomasztó sötétség. Még az Olümposzra is teljes sötétség borult egy rövid időre. Ekkor megjelent Nemesis előtt Thanatosz. A lány hosszú évek óta nem látta az apját, de a találkozás most nem töltötte el örömmel. "Nincs valami mód arra, hogy visszahozd nekem?" - könnyes szemekkel nézett fel a halál istenére, aki megrázta a fejét. "Engedd őt békében távozni" - Nemesis lefektette a földre a holttestet, aztán hátralépett párat és figyelte, ahogy az apja magával viszi Akhilleusz lelkét. 
Nemesisben a gyász és a fájdalom mellett egyre erősebben lobogott a harag és bosszúvágy, amit Apollón iránt érzett. Még sosem érezte olyan erősnek magát, mint akkor - és azóta se. Ahogy felért az Olümposzra Apollónnal találta szemben magát. A férfi diadalittas mosolya halványulni kezdett, mikor meglátta Nemesis szemeiben a sötétséget, s megérezte a haragja erejét. Nemesis Apollón felé hajította a kezében szorongatott nyílvesszőt. A férfi annyira meg volt lepődve, hogy nem reagált elég gyorsan, s mivel a saját fegyverével támadták meg, ezért a nyíl a mellkasába fúródott. Nem hitt a szemeinek, mikor meglátta, hogy a sebből folydogálni kezd a vére. Térdre zuhant Nemesis előtt, aki a férfi meztelen vállára tette a kezét, s elkezdte elszívni az életenergiáit. Csak azután hagyta abba, hogy Apollón elájult. Azért nem ölte meg, mert tudta, hogy azért nagyon súlyos büntetést kapna. Lehet így is messzire ment, de egy pillanatig sem bánta. 
Az ítélet 50 évnyi tartaroszi raboskodás és az Olümposzról való száműzetés lett. Ez az enyhített ítélet volt, amit Pszükhe és Erósz ténykedésének köszönhetett. Mielőtt átadták a tartarosziaknak az alkarjára égeték a kegyvesztettek jelét. Az 50 év sokkal gyorsabban eltelt úgy, hogy Thanatosz vagy Hüpnosz minden nap meglátogatták. Ennyi idő azért elég volt arra, hogy bepótoljanak minden apa-lánya pillanatott. De ha éppen nem volt nála senki látogatóban, akkor sem unatkozott, ugyanis a körülötte raboskodó titánok, szörnyek és emberek történeteit naphosszat eltudta hallgatni. Nagyon szürreális, de néhányukat annyira megkedvelte, hogy a büntetése lezárultával is rendszeresen visszajárt meglátogatni őket. Nemesis továbbra is feljárt az emberek közé, viszont az otthona már a Tartarosz volt. Egyáltalán nem húzott a szíve az Olümposzhoz, egyedül csak Erósz, Pszükhé és Hedoné hiányzott neki. A Tartarosz szörnyű hely volt, Nemesis azonban remekül érezte magát az apja oldalán. 
Mikor először hallott az Akadémiáról, az felkeltette a kíváncsiságát, főleg az, hogy hozzá hasonlóakkal találkozhat. Csak azért hezitált, mert nem akart hosszabb ideig az emberek között maradni, mert félt attól, hogy megint el kell veszítenie egy olyan személyt, akit megszeret. Végül azonban a kíváncsisága kerekedett felül, így beiratkozott az Akadémiára.