Michael egy nem várt gyerek volt. Az apja még a létezéséről sem tudott. Ez nem is meglepő azok után, hogy anyja Selly egy elég ferde esete után esett vele teherbe, ahol, finoman szólva sem volt úrinő és több férfi járt benne, mint ahány ujja van egy kezén. Michael, csak onnan sejti, ki az apja, hogy melyik halálistenre hasonlít a legjobban anyja partnerei közül. Ám mivel egy az egyben úgy néz ki, mint Andrew Nevermore, az egyetlen vörös hajú shinigami, így nem volt túl sok kétsége ezt illetően, mikor elkezdett kutakodni.
Különösebben sosem érdekelte Andrew, egyszer megkereste, mind a ketten megállapították, hogy az alma nem esett messze a fájától és ennyiben maradtak.
Annak ellenére, hogy csonka családban nőtt fel, sosem nélkülözött, nem voltak problémái, azt leszámítva, hogy túlságosan élvezte elvenni más emberek életét, amiért a tanárok gyakran le is szidták, hogy azért nem kéne közben nevetni, meg vigyorogni.
Az egyetlen „komolyabb” esemény az életében az volt, mikor megtudta, hogy féltestvér fog születni. Egy szúró, fojtogató érzés alakult ki mellkasában, amit nem tudott hova tenni. Folyamatosan azt érezte, hogy neki Saollal dolga van, és új érzések keletkeztek benne. Nem tudta eldönteni, hogy ez gyűlölet, vagy szeretet, csak azt tudta, hogy erősek.
Születésétől fogva a távolból figyelte öccsét. Végig nézte azt a belső harcot és a külső sértéseket is, amiket a fiúnak el kellett szenvednie. Ahogy telt az idő és Michael felnőtt úgy kezdett sajnálatot és féltést érezni Saol iránt. Nem értett miért akkora tragédia, hogy más, mint a többiek, hiszen ő maga sem volt ugyanolyan. Vörös volt és különc. Őt mégse zaklatták soha. Talán azért, mert Michael Saollal ellentétben kegyetlen és erős volt.
Egy nap azonban Saol eltűnt örökre a világukból. Mindenki azt hitte, hogy meghalt, kivégezték. Mich bár sosem vallaná be, de megrendült. Tudta, hogy ha ők meghalnak, az nem olyan, mint egy embernél. Nekik nincs lelkük, ami tovább élhetne máshol. A hideg futkosott a hátán valahányszor eszébe jutott, hogy öccse miként végezte. Ő már látott kivégzést, sőt ő maga is végrehajtott egyet, így pontos fogalma volt arról, mennyire kegyetlen és gyomorforgató tud lenni.
Mikor épp az emberek világában figyelt egy fiatal srácot, akinek csak pár hete maradt hátra, egy pillanatra úgy érezte, hogy szellemet lát. Megtalálta Saolt, ahogy magányosan bolyong, és nem találja a helyét. Már értette, hogy mi volt az a sok titkolózás a tanácsban a fiút illetően, miért nem volt végül nyilvános kivégzése öccsének. Azért, mert egyáltalán nem is volt semmilyen. Saol megszökött, bár Mich sem tudta, hogy miképp, de nem is nagyon érdekelte. Valahogy segíteni akart a testvérén, de anélkül, hogy lebukna, hiszen Saol nem tudott a létezéséről. Álruhába bújt és átadott a fiatal srácnak egy karkötőt, aminek köszönhetően az láthatóvá vált a halandók számára is. Mich úgy gondolta ennél többet nem tehet már, és nem is szabad tennie, így köddé vált Saol számára, és visszatért munkájához. Azonban azzal nem számolt, hogy pont abba a bűnözőbe fog botlani testvére, akit ő figyel. Csak pár pillanat volt, amíg nyomát vesztette a srácnak, akinek a lelkéért jött, de az is elég volt ahhoz, hogy későn találja meg újra. Már csak akkor ért oda a sikátorba, amikor Saol már teljesen levetkőztetve, eszméletlenül feküdt pár szemeteszsák mellet és a banda, aki helyben hagyta, röhögve akart tovább állni.
Michael agyát elöntötte az ideg. Jól tudta mit tettek az ő egyetlen kisöccsével. Elméje olyan mértékben elborult, hogy nem tudott már uralkodni erején, és nem csak egy lelket vitt végül magával, hanem az összes fiúét, aki egy ujjal is hozzányúlt Saolhoz. Miután hazatért magához hívatta a Tanács, de hiába faggatták tettét illetően, ő nem volt hajlandó elmondani, hogy megtalálta a halálra ítélt Saolt. Hetekig volt bezárva egy egyszer egy négyzetméteres cellába, mire úgy döntöttek, hogy száműzik. Ennek mélyen belül örült, bár tudta, hogy ha ezt kimutatja, meg fogják magukat gondolni és mehet vissza a börtönbe.
Azonnal kutatásba kezdett, és hamar meg is találta Saolt az akadémián, ahova utána ment, továbbra is titkolva előle, hogy ő a bátyja. Bízik benne, hogy így öröke gondját viselheti és óvhatja amennyire csak tudja.