Mischa élete nem volt előre betervezve az anyja, egy omega szintű mutáns életében, ahogy az apjáéban sem. Mindketten ugyanabban a törvényen kívüli mutáns csoportban tevékenykedtek, és a kémia közöttük hamar igencsak fizikai kapcsolattá vált. Pár hónapig voltak csak együtt, aztán egy komolyabb konfrontálódás után az x-menekkel elváltak útjaik. Akkor még egyikőjük sem tudta, hogy Helene várandós Victor gyermekével. Amikor a nő rájött erre, késő volt, ugyanis Victor addigra a világ másik felére került és természetesen nem adott meg semmilyen elérhetőséget saját magáról. Helene ezt egyáltalán nem bánta, nem is akarta, hogy a gyermekük létezése a tudomására juthasson, és esetleg ártson a kisbabának. 
 A nő elhagyta a mutáns nevét, és a családnevét is megváltoztatta, aztán elköltözött egy vidéki kisvárosba, ahol is megszületett a kis Mischa, aki a nevét anyja egyik orosz felmenőjéről kapta. Ott éltek aztán egészen a kislány ötéves koráig, viszonylagos nyugalomban. Helene nem nagyon tudott abba beletörődni, hogy befejezze bűnözői tevékenységét, és alig várta, hogy a lánya elég idős legyen ahhoz, hogy végre vele tarthasson. Meg sem fordult a fejében, hogy a kislány ne lenne mutáns, ugyanis Helene adottsága miatt érzékelte maga körül az összes élőlényt, meg tudta határozni egy mutáns vagy nem-ember erejét, és akinek egyszer letapogatta az agyát, azt utána könnyedén megtalálhatta, legyen bárhol is a világon. Így azt is mindig tudta, Victor merre jár, és miután a férfi újra Amerikába utazott, gondoskodott arról, hogy mindig több államnyi távolság legyen közte és a lánya között. Mischa ötéves kora után már gyakran kellett elutazniuk, ugyanis Victor egy volt bandatagtól, akinek szintén viszonya volt Helene-vel, megtudta, hogy van a nőtől egy lánya, és attól fogva elszántan próbálta megtalálni őket.

 A kislány a történések nagy részéből mit sem érzékelt, anyja időnkénti kegyetlenkedésein túl zavartalan gyerekkora volt. Körülbelül nyolcéves korában Helene elárulta neki, milyen lappangó képességei vannak és megmondta neki, hogy ideje lenne elkezdeni gondolkodni azon, hogy is akarja előhozni őket. Másnap Mischa-nak támadt is egy ragyogó ötlete: rárakta a bal kezét az ajtófélfára, a jobbal pedig tiszta erőből rácsapta a masszív tölgyfa ajtókeretet. A hangra még a szomszédok is előszaladtak, de Mischa nem ért semmit azon kívül, hogy négy ujját eltörte a bal kezén. Helene még így is dícsérte a próbálkozást, de ezután nem erőltette annyira, hogy a lánya veszélyesebb akciókba kezdjen. 

 Fél évre rá Helene szem elől tévesztette Victort, ami rettenetesen frusztrálta. Csak annyit tudott megállapítani, a férfi még él, minden más rejtve maradt előtte, ugyanis Victor kikényszerítette egy telepata segítségét. Újra elköltöztek, de ez sem akadályozhatta meg a férfit, hogy végül rájuk találjon. Egy közvetítőn keresztül békét ajánlott Helene-nek, cserébe azért, hogy láthassa a lányát. A nő kénytelen volt beleegyezni az ajánlatba, de Victor még három éven keresztül havonta csak egyszer láthatta Mischa-t. Utána Helene életét vesztette egy egyszerű, mezei autóbalesetben és a férfi minden törvényes utat megkerülve magához vette az akkor tizenegy éves lányt. Úgy gondolta, Helene nevelése nem volt megfelelő, és attól kezdve ő szolgált iránymutatást a lánynak az állati ösztöneit illetően, addigra ugyanis a képességei nagy része már jelentkezett. 
 Mischa attól fogva rengeteg bűntényt követett el, éppen ennyi embert meg is ölt, igaz, közben végezte az iskoláit is, ebben az egyben nem volt hajlandó engedni az apjának. Charles Xavier felajánlott neki egy helyet az iskolájában, de a lánynak esze ágában sem volt élni vele. Tizenhat éves korában végül úgy döntött, eleget látott a világból ahhoz, hogy ne legyen többhöz kedve, ráadásul Victort is elkezdte ritkábban látni. Ekkor vált az Akadémia egy új, kifejezetten balhés diákjává.