|
Charlotte Madeline Caddieux
Charlotte Madeline Caddieux
|
|
FC: Anna Christine Speckhart
Becenév, titulus: Maddy, Char, Hercegnő, Feyer, Princess of Hell
Magasság: 171 centi
Kor: 25 év
Szexualitás: pán
Hős/Gonosztevő? : Gonosz
Faj: Hadenai hibrid
Szint: -
|
Képesség:
-
Mint a fatseik, ő is látja az energiaszálakat, amik összekötik az univerzumot. Jelenleg csak azokat a szálakat látja, amik a személyeket kötik össze, és csak akkor, ha az adott emberek egy épületen belül tartózkodnak
-
Ehhez kapcsolódik, hogy látomásai vannak a jövőről
-
Hosszabb élettartammal rendelkezik
-
Erős telepátiája van, képes összekapcsolni két elmét, és ha akarja, lezárhatja a sajátját más gondolatolvasók elől
-
Sötét árnyékká képes alakulni, ebben az állapotban képes szétválni és újra összeállni, és megsebezni is nehezebb, csak a szíve eltalálásával lehet megölni
-
Bizonyos szintig manipulálni tudja az árnyékokat
-
Ahogy a fatseik, hadenai származása révén ő is képes repülni, a Földön mindkét alakjában, míg az űrben csakis árnyként
-
Ha kell, képes a pusztakezes harcra, de ha lehet akkor inkább kerüli
Tulajdonság:
-
Nehéz kibillenteni a nyugalmából, nem az a fajta, aki elvesztené a fejét
-
Általában megfontolt, és kétszer is meggondolja, beszéljen-e
-
Magabiztos, és nincs szüksége mások visszajelzéseire ahhoz, hogy pozitív legyen a képe magáról
-
Antiszociális, vagyis nem törődik másokkal és kizárólag a hozzá közel állókkal empatikus
-
Abszolút nem esik nehezére megölni másokat, akár a saját céljai érdekében, akár azért, mert úgy gondolja, a világ jobb hely lenne nélkülük
-
Az ölés számára így is inkább eszköz, nem pedig szórakozási lehetőség, csupán a móka kedvéért nem öl embereket
-
Ha a gyilkosságig nem is menne el, azért tudja élvezni, ha keresztbe tesz vagy árt másoknak, különösen azoknak, akiket nem kedvel
-
Alapvető természetéből adódóan gyanakvó, ahhoz nagyon sok mindent meg kell tenni, hogy bizalmat szavazzon valakinek
-
Hajlamos kibújni a felelősség alól, főleg ha annak vállalása kellemetlen következményekkel járna számára
-
Egy különösen szűk környi embert szeret, de aki ebbe beletartozik, számíthat arra, hogy nagyon lojális lesz hozzá, és ha segítségre van szüksége, akkor ő mindig ott lesz neki
-
Ehhez kapcsolódóan, a hozzá közel állókkal szemben gondoskodó, és bár neki ez szinte fizikai fájdalmat jelent, de képes a magáéi elé helyezni az ő szükségleteiket
-
Kíváncsi és gyakorlatias alkat, azokról a dolgokról és témakörökről, amik érdeklik, nagy tudást halmozott fel, és mindig készséges bővíteni az ismereteit
-
Van benne egy tendencia arra, hogy az embereket inkább úgy szemlélje, mint érdekes tárgyakat, nem pedig mint érző lényeket
-
Képes belátni ha hibázott, még ha nincs is az az isten, hogy hangosan ki is mondja
Család:
-
Julian Ethan Caddieux - apja
-
Eva Lucia Caddieux - anyja
-
Van egy-két testvére
-
Emrys Viggo Alcott - vőlegény
Egyszer volt, hol nem volt...
Maddie apja, Julian egy magas rangú hadenai tisztviselő volt, aki sok ideig élt békében a bolygóján, mellőzve minden nagyobb zűrt. Volt pár futó kapcsolata, ezekből adódóan lett néhány gyermeke is, de egyikőjüknél sem maradt meg, az apai szerepe kizárólag csak ritkás látogatásokra futotta. Egyszer az egyik fiatalabb hadenai lány apja, akivel a férfinak kapcsolata volt, rajtakapta őket és rátámadt Julianra, aki önvédelemből kénytelen volt megölni. A férfi jóval feljebb állt nála a társadalmi ranglétrán, de mivel ő maga sem volt közember, nem ölték meg rögtön, ahogy kitudódott az eset. Hatalmas pénzbüntetést kapott, és hogy megvédje magát a rokonok bosszújától, kénytelen volt elhagyni a szülőföldjét, és végül a Földön talált hosszabb lehetőséget a letelepedésre.
Az Akadémia tanulója lett, ahol ugyan jóval idősebb volt az átlagnál, de nem nézett ki huszonötnél többnek, így simán elfért a diákok között. Ott találkozott azzal a nővel, akit később feleségül vett, egy telepata képességekkel rendelkező mutánssal, Lucia-val. Először tőle sem akart többet mint a többiektől, de az udvarlás olyan sokáig tartott, hogy a végére jóval többet kezdett el érezni iránta a puszta testi vágynál. Miután mindketten végeztek a tanulmányaikkal, összeházasodtak, és pár év alatt született több gyerekük is (bár többen halva), akikkel Julien igyekezett sokkal jobb apa lenni, mint a Hadenán születettekkel. Maddie volt a legfiatalabb gyerekük, akinél a legfiatalabb testvére is több, mint tíz évvel volt idősebb, és Lucia is elmúlt már negyven, míg Julian megmaradt huszonévesnek látszó önmaga. A szülei kapcsolata közel sem volt olyan jó, mint a házasságuk elején, elhidegültek egymástól és a gyerekeik halála is megviselte őket, aminek a felnövekvő kislány itta meg a levét. Az állandó veszekedéseken és balhékon túl az anyja úgy értékelte, hogy ezek a dolgok a kislány hibái is, így ennek megfelelően bánt vele. Nem tartotta tiszteletben a személyes terét, bármikor beleolvasott a gondolataiba, ha úgy látta jónak, és néha már azért is megbüntette, amit gondolt.
Maddie hadenai képességei korán jelentkeztek, de az anyjától örökölt telepata adottságai csak tízéves korában kezdtek megmutatkozni, legelőször akkor, amikor gyakorlatilag erőszakkal taszította ki a saját anyját a fejéből. Onnantól fogva a nő soha többé nem tudott bejutni a kislány fejébe, aki elszántan zárta el magát előle.
Maddienak az volt a szerencséje, hogy az apjával, miután az már mert közeledni hozzá, mert nem kellett félnie, hogy származása okán meghal, egyre jobbá vált a kapcsolata. A szülei útjai tizenkét éves korában elváltak, és nem volt kérdés, hogy ki veszi majd őt magához. Julian segített neki kibontakoztatni az erejét, és miután a lány kezdte kitapasztalni, mikre képes, egyre szenvedélyesebben érdekelte őt a képességek világa. Nem csak a sajátja, más mutánsoké és nem embereké is, az energiaszálak alapján és a telapata képességeivel sokakat meg tudott találni. Kíváncsi volt rá, hogyan válhat egyre jobbá és jobbá, ehhez pedig nem riadt vissza semmitől.
Tizenöt éves koráig ebben a mederben folyt az élete, aztán apja nagy örömére, akinek néha még akkor is gondot okozott az alkalmazkodás, felvették egy elit gimnáziumba, ahol könnyedén tudott jó jegyeket szerezni. A testvéreivel teljesen elvesztette a kapcsolatát, addigra már mindannyian önállóvá váltak, csak ő élt még az apjával, és bár még magának sem lett volna hajlandó bevallani, de viszonylag tágas baráti körével is magányosnak érezte magát. Ekkor érkezett az életébe Emrys, akivel megismerkedésük elején hatványozottan bizalmatlanabb volt, mert nehezen tudta elfogadni, mennyire szimpatikusnak találja a fiút, és aggasztotta az, milyen látomásokat látott kettejükről néha az őket összekötő szálon keresztül. Miután végül összejöttek, benne nem merültek fel azok a kételyek, mint sok más embernek a környezetükben, miszerint nem maradnak sokáig együtt.
Először nem tudta, hogy Emrys maga is mutáns, mert soha nem próbált beleolvasni a fejébe, de miután elmondták egymásnak, a lányt rögtön elkezdték érdekelni a képességei. Ez volt az első eset, hogy nem csak a saját hasznát kereste vagy kísérletezni akart, hanem tényleg segíteni, hogy Emrys megbarátkozzon a sajátjaival és megismerje az ereje határait. A lány rengeteg szakirodalmat keresett és böngészett át, amiket addig figyelemre sem méltatott, és Emrysnek hála megismerte a képességek egy egészen új szegmensét is. Amikor pár évvel később Emrys megkérte a kezét, azonnal igent mondott, bár maga Julian nem volt felhőtlenül boldog a döntésüktől, mondván mindketten fiatalok még. Azazel felbukkanásáig még ezzel együtt is úgy tűnt, hogy minden rendben van.
Amikor Azazel levágta Emrys kezét, az volt az első alkalom, hogy Maddie nem tudta megtartani a nyugalmát, és rettenetes erővel tört rá a félelem, hogy el fogja veszíteni, ha nem tudja elállítani a vérzést. Végül sikerült ugyan eljuttatnia egy olyan kórházba, amiről a mutáns ismerősein keresztül hallott, és ahol felesleges kérdezősködés nélkül el tudták látni őt. Egészen addig bent maradt a kórházban, amíg erővel haza nem küldték, ahol viszont nem egésze az várta, amire számított. Szembe találta magát egy tisztavérű fatseivel, akivel ugyan minden erejét bevetve harcolt, miután visszautasította a követelését, de végül alulmaradt. A csata végén elvesztette az eszméletét, és egy külön hadenaik számára készített zárkában ébredt fel. Sokáig hiába próbált kiszabadulni, közel egy évig minden próbálkozása ellenére is képtelen volt kijutni. Idővel az aggodalom is egyre jobban marta, fogalma sem volt arról, mi történt Emryssel, felépült-e, ha igen, akkor tud-e alkalmazkodni a hiányzó kezéhez. Valahol ott motoszkált benne az attól való félelem is, hogy amíg fogságban van, addig Em talál valaki mást. Miután egyszer elhitette a fogvatartójával, hogy beleegyezett a neki szánt közvetítői szerepbe, aztán sikertelenül próbált elmenekülni, az már nem bízott meg benne és megszigorította az őrizetét, így a szabadideje is túl sok lett, amikor ezeken töprenghetett.
Végül rátalált a szerencse, amikor keletkezett egy apró meghibásodás a zárkája falában, amit kis leleményességel képes volt feltörni, és azonnal felvéve az árny alakját elmenekülni, mielőtt a fatsei a nyomába eredhetett volna. Hazatért, ahol azonban Emryst már nem találta, csak az apját, aki az Akadémia felé irányította. Maddie úgy döntött, nem csak körbenéz, hanem be is iratkozik, hogyha nem találná ott, legalább szerezzen új ismerősöket, akiken keresztül később eljuthat hozzá.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
