Képesség: 

• emberfeletti fizikai erő, állóképesség és ellenállóképesség
• energiakibocsátás - főként zöld fénysugarak és lángnyelvek formájában, ezek képesek még az ellenállóbb fémeket is megolvasztani, a legerősebbeken(adamantium, vibránium) kívül
• nyelvi asszimiláció - képes érintés útján átvenni és használni egy számára teljesen idegen nyelvet is, ennek az általa leggyakrabban választott módja a csók
• kiskora óta tanították közelharcra, így ha valami oknál fogva nem tudná a képességeit használni, az ökleivel is boldogulna
• elég gyorsan megtanulja a különböző fegyverek használatát és jól is bánik velük, legalábbis amit még nem ismer
• repülés

Tulajdonság:

• gyakorlatias
• határozott
• nem bíz semmit a véletlenre
• nagy az önbecsülése
• melegszívű és gondoskodó, főleg azokkal, akik közel állnak hozzá
• nem bírja a negativitást, mindig próbálja feldobni az illető kedvét, még ha az egy hosszabb, mélyebb beszélgetést is igényel
• habár már nem három másodperces a memóriája, de néha még mindig feledékeny
• nem szereti, ha a bolygójáról csúnyán beszélnek, vagy pejoratív jelzőkkel illetik
• lojális, semmiért nem hagyná el/árulná el társait/szeretteit, inkább meghalna, minthogy ezeket megtegye
• az igazság embere, nem szereti a gonoszság semmilyen formáját
• mégis néha, sőt, sokszor muszáj neki is kemény dolgokhoz folyamodnia, de szigorúan rossz emberek ellen
• egyre nehezebben mutatja ki az érzelmeit és/vagy hazudik, hogy ezzel másokat védjen
• jó kapcsolatépítő
• nehezen bírja a kritikát
• kiváló vezető és stratéga
• hiába már elég régóta él a Földön, még mindig éri meglepetés a kultúrával, szokásokkal kapcsolatban, és van olyan, amitől még mindig idegenkedik
• nyíltan beszél a világ összes dolgáról, így megesik, hogy másoknak arcpirító dolgról dumál és észre sem veszi, hogy ez másnak kínos
• át szokott esni a ló túloldalára az önzetlenségével kapcsolatban
• enyhén féltékeny szokott lenni a srácaira
• nehéz felbosszantani, de lehetséges
• nehezen enged közel másokat magához, hogy megismerjék őt úgy igazán, de akiben megbízik, azt egy életre a szívébe zárja

Család: 

• Myand’r – apa
• Luand’r – anya
• Komand’r/Blackfire – nővér

 Kori Tamarán bolygóján született, az Első Ház királyának és királynőjének legfiatalabb lányaként. Önfeledt, színes és boldog gyermekkora volt, maga is egy cserfes, kíváncsi lánykaként élt. Szerette apját, anyját, nővérét és mindenkit maga körül, a gonoszság fogalmát nem ismerte és maga is egy segítőkész, nagyszívű gyermekként nőtt fel. Azonban, egyik napról a másikra felfordult az élete. Idegen űrlények támadták meg és foglalták el a bolygót, gyilkoltak, kezdve a királyi párral, a többieket pedig rabszolgává tették. Hogy a népben reményeket ébresszenek és ne háborogjanak, Kormand’r-t tették meg uralkodóvá, arról viszont senki nem tudott – főleg Koriand’r nem – hogy nővére szívében gonoszság lapul. Egy fellázadás következtében Korit száműzték Tamaránről, ez pedig hatalmas döfés volt a lány szívébe, először kezdett kételkedni a tiszta jóságban.
Az új helyen, egy sötét börtöncellában tartották a lányt. Éheztették, kínozták, kísérleteket hajtottak rajta végre, számára viszont a legmegalázóbb a szexuális abúzus volt, amit nagyon ritkán, egyszer vagy kétszer, de végig kellett élnie. Azt gondolták, úgysem fogja túlélni, Koriban pedig akkora harag gyúlt, hogy nem hagyta magát, a düh motiválta a túlélését.
 Egy nap már nem bírta tovább, rátámadt az egyik őrre. Testében másodpercek alatt akkora energia áradt szét, amit egy normális ember talán nem tudna elviselni, ő viszont az új erőt arra használta, hogy mindenkit elpusztítson a közelében, s hogy kiszabaduljon. Szinte minden megolvadt körülötte, pár perc múlva azonban mintha sosem lettek volna, eltűntek a képességei. Vagyis inkább, csak meghúzódtak a felszín alatt. Újabb sor kísérletezés ment végbe rajta, de miután nem tudtak vele mit kezdeni, eladták egy S.S. Starfire nevű hajóra, ugyancsak rabszolgaként. Ott megismerkedett Orn-nal, aki meglátta a lányban lévő jóságot, ételt kezdett csempészni Korinak, és mikor senki sem figyelt, harcolni tanította. A férfi meglepődött, hogy a vörös hajú szépségnek már van benne jártassága, ám az vajmi kevés volt, csak önvédelemre használatos. Az egyik este ordítást hallott a folyosóról, jajveszékelést és sikítást. Kinézve az ajtón látta, hogy az egyik szobatársát, egy idős nőt egy nála jóval nagyobb őr verte halálra. Újra iszonyatos harag támadt benne és kiütötte, majd megkötözte a fogvatartókat, vele együtt a kapitányt is, átvéve a hajón való irányítást. Egy élhetetlen körülményekkel rendelkező bolygón a rabszolgáknak még szólni sem kellett, hogy dobják ki a “feletteseiket”, amint Koriand’r leszállt, már kinyitották az ajtókat kihajítva őket. Ezután egy sokkal kedvesebb és befogadóbb bolygóra utazva a szolgák felszabadultak. Nem győztek hálálkodni a tüzes hajú lánynak. Kori ezután még az űrben jótékonykodott, megtartva a hajót és felvéve a Starfire nevet.
 Egy meghibásodás után ugrált galaxisok között, s miután a hajó nem bírta tovább, a Földre érkezve csapódott bele. Nem értett a járműhöz, azon is meglepődött, hogy el bírta idáig vezetni – bár elég sok időt töltött pilóták mellett kiskorában, az régen is volt, meg csak a villogó fények érdekelték – így eltöltött egy kis időt, míg megtalálta a probléma forrását és meg is javította azt. Eközben kicsikét megismerkedett az emberek világával, képességét használva megtanulta az angolt és egy pár szokást is elsajátított, bár a legtöbbet furcsának találta, többek között az öltözködést és a kapcsolatokat. Míg egyedül volt, a gondolataival maradt. Eltervezte, hogy miután megszereli a hajót, visszamegy Tamarán bolygójára leszámolni a nővérével és újra békét hozni a népének. Ez azonban balul sült el, ugyanis visszaérve azonnal elfogták és újra börtönbe akarták vetni. Komand’r-nak azonban volt egy békésebb, de kegyetlenebb büntetése. Kitörölte a lány fejéből azt az időszakot, hogy elfoglalták a bolygót addig, amíg vissza nem érkezett a bolygóra, s elültettette az azt illúziót Kori fejében, hogy a bolygót igazából elpusztították, majd visszaküldte a földre.
 Az emberek azt hitték, meteor csapódott a földbe, de mire kiértek, nem találtak semmit, csak egy mélyedést, amiben egy magas, vékony férfi elférhet. Lassan kezdtek abban hinni, hogy valami bombával szórakoztak, de az igazság a városka szélén megbújó vörös hajú lány volt. Pár nap bolyongás után egy testett vett észre, sérülésekkel, eszméletlenül. Ápolta is az idegent, mikor pedig felébredt, a srác nem fogadta valami szivélyesen, enyhén kiakadt. Aggodalomra viszont semmi ok nem volt, Kori boldogan csatlakozott a később kiderült, Jason nevű fiúhoz. Mikor visszatértek a fekete hajú megismertette társával, Roy Harperrel, itt kezdődött hármójuk talán véget nem érő, és felettébb különleges kapcsolata. Együtt dolgoztak, harcoltak, a lány pedig érezte, hogy a nyomasztó üresség és a sehova nem tartozás egy simítással véget ér. Ugyan rémálmok gyötörték néha, amik igazából képek voltak az életéből, a két barátja közelsége hamar megnyugtatta. Szeretett velük lenni, mikor épp nem a terepen voltak, annyi időt próbált velük tölteni, amennyit csak lehetett, mégis érezte, hogy valami nincs rendben, így egy időre elvonult a Föld másik végébe, felkeresett olyan képességekkel rendelkező embereket, akik tudtak segíteni a látomásain. Egy erős mutáns meg is tette, felnyitotta azt a kis gátat. Kori pityeregni kezdett, hiszen a gyermeki jóság újra visszatért, még ha csak egy kis időre is. Túl sok érzelem kapta el hirtelen, így pár napig a képességei nem is működtek.  Összeszedve magát visszaindult, de hűlt helyét találta a fiúknak. Szomorú volt, dühös, csalódott és pár hétig, hónapig így is éldegélt, egyedül, főleg azokban a ruhákban, amiket a fiúk nem vittek magukkal. Megelégelte egy nap, hogy nem tudja, hogy barátai, társai hol vannak, így a Zöld Íjászhoz, majd Batmanhez ment, hátha tudnak valamit. Mindkettő azt válaszolta, amit, visszaérve a lakásba pedig megtalálta a telefont, amit még régen a fiúktól kapott, és véletlen nem vitt magával. Két üzenetet is tartalmazott, a két fiútól, ugyanarról a helyről, amiről a két hős dumált. Már boldogan, kicsit kótyagosan pakolta össze azt a kevéske emberi ruháját is, amit hordott, és elindult. Két dolog is boldogította: a tudat, hogy ennyi idő után egyesülhet a szeretteivel, és hogy azon a helyen megtanítják használni, kiaknázni a képességeit, hogy majd a jövőben visszavágjon a nővérének.