Képesség: 

• halhatatlanság
• teljes alakváltás
• részbeni alakváltás - rókafarok, vöröses-narancsárga szemek, karmok, nagyobb és élesebb metszőfogak
• a szerencse formálása mások számára - akár jó, akár rossz irányba
• életenergia elszívás - gyengülést, esetekben ájulást okozva
• varázslás
• emberfeletti regenerálódás

Tulajdonság:

• ravasz mint a róka (bocsinemhagyhattamki)
• kíváncsi, szereti beleütni az orrát mások dolgába
• szeret pletykálkodni
• egyáltalán nincs szégyenérzete
• diákjaival szemben segítőkész, de nem fél használni az erejét, ha valamit nem talál helyénvalónak
• sokkal jobban szereti, ha munkatársai és diákjai barátként tekintenek rá, a hivatalosság nem az erőssége
• nem a világ leghűségesebb embere ha komolytalan kapcsolatokról van szó
• ha megsértik, azt még ezer évig sem bocsájtja meg
• moralitása megkérdőjelezhető - tekintve az élettörténetét
• szereti, ha bókolnak neki, de nem lehet ezzel lekenyerezni
• nem szereti az unalmas, körmölős, tantermi órákat és a hatalmas fegyelmezettséget
• ám ez nem azt jelenti, hogy nem veszi komolyan a munkáját, igenis elvárja, hogy a diákjai haladjanak

Család: 

• -

  Ha valaki megkérdezi Huiqing-et, hogy a több mint 3000 év alatt milyen élete volt, válaszul egy hanyag vállrántásra, de egy sok dolgot sejtető dologra kell hogy számítson. A férfi szerint tényleg nem volt valami izgalmas, habár az ő izgalomküszöbét már elég nehéz megugrani. Rókaszellemként jelent meg a ma ismert Földön, dinasztiákat látott felemelkedni, majd saját hibáik miatt elbukni. Kezdetben nem értette az emberek világát, a sok háborút és viszályokat melyek körülvették. Kezdetben istenként tisztelték és a többi rókaszellemmel együtt élve járta a világot, azonban az emberek és a történelem is változni kezdett. Miután hosszú évekig bújkálnia kellett - hol démonnak bélyegezték, hol boszorkának, de mindig meg akarták ölni -, eldöntötte, nem fogja érdekelni, hogy nagyobb az ereje, mint a mihaszna halandó embereknek. A szerencsét, amellyel addig a jó embereket ajándékozta, és a balszerencsét, mellyel büntetett, attól a pillanattól kezdve össze-vissza kezdte használni. A saját érdekeit nézte, azt, hogy őt mi foglalkoztatja, miben leli az örömét. Számos írónak, költőnek segített fennmaradni, de volt olyan is, akit egy csettintéssel eltörölt a Föld színéről. Megváltozott a véleménye a háborúkkal kapcsolatban. Saját maga szórakoztatására ide-oda állt, egyszer segített, máskor hátba támadta őket. Már nem érdekelték az emberi életek, nagyobb élvezet volt számára azon emberek lépéseit néznie, akik azt hitték, övéké a legnagyobb hatalom. Bőven kivette a részét a történelem alakításában is, habár bőszen tagadja, hogy nagy mértékben köze volt egy-egy katasztrófához. Legjobban mindig is a művészetek és a művészek között érezte magát, hetente itta le magát a nagy görög drámaírókkal, besegített Shakespeare-nek egy kis szerencsével, talán, de csak talán Mary Shelley szeretője volt, és szereti hangoztatni, hogy ő adott ihletet Oscar Wilde-nak a Dorian Gray arcképe megírásához. A huszadik században ide-oda ugrált, ám megunta a folyamatos vérengzést, ami eddigi életét végigkísérte, így egy hosszabb szünet után 2010-es évek elejétől az Akadémia tanári karát erősíti, munkatársai örömére vagy bánatára.