Theódoros Pallas
Theódoros Pallas
|
FC: Kim Taehyung
Becenév, titulus: Theodor, Theo, Teddy-maci
Magasság: 178 centi
Kor: 19 év
Szexualitás: kíváncsi
Hős/Gonosztevő? : Hős
Faj: félisten
Szint: -
|
Képesség:
-
abszolút tudás - anyjának hála már csecsemőkora óta tényekkel, történetekkel és tudással van ellátva
-
fotografikus memória – bármit elolvas egyszer, örökre megőrzi
-
nyelvi asszimiláció – érintés következtében bármilyen nyelven képes folyékonyan beszélni, így már elsajátította a nyelvek kilencven százalékát
-
tudásmanipuláció – képes egy másik személy tudását elferdíteni, de ezt soha nem használja
-
tudásátadás – képes hatalmas nagy információt áthelyezni másba egy meditáció keretében úgy, hogy az a másiknak is örökre megmaradjon, ám ez idő és energiaigényes
-
képes olajfát növeszteni, bárhol-bármikor
-
ért a közelharchoz, de személyiségénél fogva nem használja
Tulajdonság:
-
szuper szuper szuper félénk
-
szinte soha nem kezd beszélgetést, kivéve, ha valaki rosszul közöl egy tényt
-
nehezen barátkozik, hiszen sosem voltak neki
-
ezáltal nehezen is nyílik meg
-
nem szereti a zsúfolt, hangos helyeket
-
sok mindentől fél, aminek az erőszakhoz köze van – hirtelen zajok, felemelt hang, idegességből való ide-oda csapkodás
-
tudja, hogy nem kell és nem is szabad hirtelen mindenkinek kitárulkoznia
-
még nem tudja, de rendkívül segítőkész
-
jó hallgatóság, és bár anyja stratégai képességeit nem örökölte, tanácsokat remekül ad
-
elsőre úgy tűnhet, mint aki nem beszél, azonban, ha valaki érdekes témáról van szó, csak úgy köpi a tényeket
-
ittas állapotban meglehetősen leereszt, onnan már be sem áll a szája
-
ártatlan kis gombóc, szinte semmit nem tud olyan dolgokról és halálosan elszégyelli magát, ha lát/hall valamit
-
mivel egész eddigi életét az anyja mellett töltötte, és szinte csak nagynéniket engedett Athéné a közelébe, így sokat tud a lányokról és könnyebben is barátkozik velük
-
azt gondolná az ember, hogy egy félisten tökéletes, azonban egy rendellenesség miatt a Földön rettentő rossz a szeme, két métert alig tud megtenni, így általában szemüveget hord (lencsét csak ritkán, fél, hogy kinyomja a szemét)
-
bár nehéz, mert már szinte mindent tud, de le lehet venni a lábáról új információkkal
-
általában vagy házi és szorgalmi feladatokat csinál, vagy olvas
Család:
-
Pallasz Athéné – anya
-
Zeusz – nagyapa
-
Métisz - nagyanya
-
sok-sok görög isten nagybácsi és nagynéni
-
még több unokatestvér
Egyszer volt, hol nem volt...
Athéné csak nézte, ahogy testvérei, unokatestvérei, a nagybácsik és nagynénik sorra szedik össze a gyerekeket, vagy egymással, vagy egy földi halandó segítségével. Ő mindig is azon kevés Olümposziak közé tartozott, akik a kezdetek kezdetén cölibátust fogadtak. Nem érdekelte semmi testiség, ráadásul megvetette apja hedonista életmódját. Köszöni szépen, meg volt – és a mai napig meg is van – szerelmek és afférok nélkül, elég volt hallgatnia a rokonokat, hogy már megint kivel és hogyan fűzték össze a levet. Neki mindig is a tudás és Athén segítése volt a legfontosabb, mellékesen ő tette rendbe szeretett testvéreit, néha apját, ha azok éppen kellemetlen helyzetbe kerültek. A többi istenséggel ellentétben neki elég volt annyi dráma, amennyit a birodalmukban látott. (Persze néha besegített Árésznak egy-egy háborúban, révén a férfi után ő az egyik legjobb stratéga.)
Mégis egy idő után vágyott valamire, társaságra, valaki, akivel intellektuálisan is el tud beszélgetni, valakire akihez csak neki van köze és nem éli a rokonai életmódját. Látta, ahogy a rokonai gyerekeket potyogtatnak, rosszabb esetben magukra is hagyják őket az emberek birodalmában. Ő nem akart ilyen szülő lenni, sőt, nem is volt benne biztos, hogy egyáltalán szülő akar-e lenni. Nem vette félvállról, tudta, hogy egy másik élet ugyan olyan fontos és felelősségteljesen kell nevelni. Évek után beadta a derekát, ekkor született meg – isteni hatalmát segítségül hívva - Theódoros.
Athéna gondosan figyelt arra, hogy még csak a közelébe se kerüljön Zeusznak, Dionüszosznak, Apollónak, vagy akármelyik másik istenségnek, akik bármilyen hatással lehetnének a kisfiúra. Ezzel ellentétben néha, pár gondosan kiválasztott istennőnek megengedte a látogatást, és pár nimfával is játszott az évek során.
Theónak különösebben nem volt izgalmas gyermekkora, nem keveredett balhékba, a tanulásnak szentelte az idejét. Az anyjával együtt járták a világot, így a fiúnak nem csak könyvekből, de tapasztalat útján is szerzett tudást.
Azonban, mint minden fiatal, ő is nőni kezdett, a véleménye sajátosan formálódott. Athéné sosem hazudott neki arról, hogy mi folyik az emberek birodalmában és hogy az istenek már nem is szólnak bele a dolgaikba, csak figyelik őket. Theódorosnak ez nem tetszett, nem érezte helyénvalónak, hogy nem kapnak meg minden segítséget. A fiú tudta, hogy olyan hatalma van, amit használni is lehet, de így, hogy eldugottan él, nem sok értelme van az ő életének.
Athéné félve, tudván Theo ki lesz téve minden olyannak, amelynek eddig soha, de beíratta az Akadémiára. A nő tudott mind az Irodáról, mind az iskoláról, a fiatal fiúnak pedig végre lett egy célja az életében – az emberek segítése a fejlődésben és a túlélésben.
|