Maeve Hightower
Maeve Hightower
|
FC: Katherine McNamara
Becenév, titulus: Shadowdolly
Magasság: 160 centi
Kor: 25 év
Szexualitás: pánszexuális
Hős/Gonosztevő? : Hős (de már minden volt)
Faj: mágus
Szint: -
Poszt: gyógytornász
|
Képesség:
-
Árnymágia - árnyak irányítása, ezekkel kapcsolatosok igék a specialitása
-
Árnymás - képes a saját árnyékát élővé tenni, mint egy másolatot, klónt
-
Regeneráló varázslatok sora a birtokában van, főleg izomzathoz
-
Mágikus amulett készítése - ékszereket képes mágiával ellátni, ilyen például a nyakában lévő nyaklánc, képes neki adni teljesen más külsőt egy rövid időre
Tulajdonság:
-
vidám
-
szemtelen
-
cinikus is tud lenne
-
nem vágyik védelmezésre
-
próbál pozitív lenni
-
röhögős, de nem úrihölgyesen nevet
-
nem bír megmaradni egy helyben
-
sokszor egyszerre csinál mindent
-
szorgalmas
-
nagyon bűntudatos, ha valami hibát követ el
-
tisztában van azzal, hogy tett rossz dolgokat, mai napig szégyelli
-
hamar beszélgetésbe tud elegyedni
-
nem fogja magát vissza
-
hajlamos túl közvetlen lenni
-
szinte végtelen energiája van
Család:
Egyszer volt, hol nem volt...
Maeve Gotham városában született és nőtt fel. Egy elég tehetős családban, akikről nem is tudta, hogy volt közük a Baglyok Bíróságához, hogy mennyire voltak arra képesek, hogy mozgassák a szálakat. A lány nem sokra emlékszik a gyerekkorában, nem mintha bármi balesete lett volna akkoriban, csupán eseménymentes volt az egész. Legjobban Zatanna műsorai maradtak meg neki, ahogy egyre többet látta, úgy szerette volna ő is eltanulni a titkait, azt a rejtélyes szépséget, amivel a nő uralta a színpadot. Akkor még nem volt tisztában azzal, hogy meg van benne az a gén, ami ezt lehetővé teszi neki, ha ezt megmondták volna neki a szülei, akkor már rég a mágiával foglalkozna ő is.
Szerencséjére a saját könyvtárukban meglelte gyerekként azt a választ, amit mindig is keresett. Bár nem volt oka titkolna ezt az anyjáék elől, mégis ezt tette. Félt, mit is fognak erre reagálni, így inkább hallgatott erről. A könyvek, feljegyzések, viszont arra jók voltak, hogy eltanulja az alapokat. Nem volt még mester, de a társait le lehetett már ezzel nyűgözni. Azonban ő nemcsak erre vágyott, hanem ennél még jobb szeretett volna lenni, hogy híres lehessen, hogy megkaphasson mindent. Gyerekes álmok voltak ezek, amit idővel elnyomott magában, majd szépen el is hagyta őket.
Egy dolog azért megmaradt a tinédzser éveiben, a mágia szeretete, csodálatosnak vélte, hogy ilyen sötét világban lehet ilyet is csinálni. Ezért volt ironikus az élettől, amikor egy titokzatos hölgy lépett az életébe, minden szépet ígérve neki. Persze, Maeve, még akkor is gyerek volt, pusztán egy copfos kislány volt, így nem is figyelt fel a csapdákra, amik maga előtt voltak. Helgaként mutatkozott be a felnőtt, ő tanította meg mindarra, amit most tud. Ahogy egyre idősebb lett, úgy fogadta a mentora a bizalmába, hogy szeretne a városért tenni is valami, azt a tényt kifelejtve, hogy nem épp hősi szándékai voltak épp ezzel.
Tizenhat évesen megtudta, hogy nem ő az egyetlen, akit a nőszemély felkarolt. Furán érezte magát, hogy a többiek idősebbek voltak nála, valakik jóval idősebbek is nála, mivel már tippelni lehetett, hogy valaki már túl van a százon is. Gyanús volt a lánynak, hogy ő volt mindössze a második, aki képes volt a mágiára senki más.
Elkezdett részt venni a küldetéseket is, ami általában vagy rablás volt vagy gyilkosság. Ő azt gondolta, hogy csupán észhez térítések voltak ezek, hogy a szülővárosa végre felfigyeljen a problémákra, így nem is bánta valahol az egészet. Valahol talán még élvezete is a kalandot, amit adott ez az összejátszás.
Akkor változott meg minden, amikor egyik társa, elárulta neki, hogy a többiek nem önszántukból vannak itt. Valakinek családja volt megfenyegetve, valakit szerződéssel kötött magához a vezető. Maeveben meg ekkor törött el valami, hisz hozzánőtt az évek alatt a csapatához, nem szeretett volna nekik semmi rosszat. Így elhatározta, hogy véget vet ennek.
Így, amikor volt rá alkalma, hátulról támadott az öregebbre, így meg is tudta őt ölni. Ezután elmenekült, egyenesen az egyetemet vette célba, vissza se nézett, úgy tett, mintha semmit se csinált volna. Kedvelte, hogy egy ideig normális lehetett az élete.
Miután elvégezte az iskolát, a SA hivatalban foglalt helyet, néha pedig fogad diákokat is.
|