|
Témaindító hozzászólás
|
2018.03.29. 15:23 - |
John Adam Banks & Penelope Danvers |
[29-10] [9-1]
 Mikor a kapcsolatunkról beszéltem láttam hogy lefagy igy nem firtattam tovabb a témat. Hirtelen valami neki ment a lábamnak. Lenézek és látom hogy a fekete francia buldogom az. A póráz a szajában és a farkát csoválja
- Ő itt Hulk... Egy kiméra bármilyen állati alakot képes felvenni...- mondtam és megsimogattam "Hulk velem érkezet a földre. Már kisgyerek koromban is megvolt. Szinte velem nőtt fel. Nagyon szép emlékeim vannak vele kapcsolatban" - Bocsi de most ki kell vinnem sétalni. Nem akarom hogy baj legyen. Ugy talalkozunk majd... Ugy értem hogy majd csinalhatnank valamit közösen a tanulason kivűl -mondtam és elindultam lassan. Hulk nyugtalanul ugatot és követtem. Visza-visza nézve Pennyre
[ Lezárt kör ] |
 - Abban biztos vagyok - reagáltam még azelőtt, hogy befejezte volna a mondatot, aztán ahogy tovább hallgattam a mondandóját beugrott valami még régebbről - Most hogy mondod, eszembe jutott hogy National Cityn kívül van egy sivár homokos terület, ahol anno anyám egyik ellenségének főhadiszállása volt. Egy lélek se jár arra, szóval jó hely lenne - vetettem fel.
A továbbiak kicsit fájtak a demi szívemnek, szóval amíg beszélt lefagytam. Csak a szemeibe néztem és megpróbáltam kivenni a szándékait. Úgy látszott, hogy ez tényleg a szívéből jött és nem csak megpróbál átverni és rávenni, hogy azt csináljam vele. Aztán amikor feldolgoztam, akkor egy fél lépést hátrébb léptem és akaratomon kívül újra magamra kaptam a szokásos érzéketlen, fagyos és gúnyos stílusomat.
- Ha elnyered a bízalmamat, akkor egy nap talán lehetséges. De ne várj tőlem sok mindent, ha már sikerült kötődnöd hozzám - közöltem vele ugyanolyan komolyan, mint ahogy kérdezte - Hát velem nagyon türelmes kell hogy legyél, ha már így állsz a dologhoz. Jó sok idő kell ahhoz, hogy újra bízzak valakiben, még ha az a valaki csomószor is bizonyítja, hogy ártalmatlan. És azóta is kerülöm a tudodmit, amire az a férfi kényszerített a többi férfival. De ha bebizonyítod, hogy méltó vagy hozzám, akkor egy nap talán felemelkedhetsz hozzám, velem egyenrangúvá |
- a képességedből adódó problémát majd megoldjuk. Vagy olyan hejszinen harcolunk, ahol mind a ketten tudjuk majd használni a képességeinket. Ha netán a szövetségünkön kívül lesz valami közöttünk, akkor meg azt megoldjuk.
Jó fej a csaj. Bírom a búráját. De eltudnám, képzeli úgy is, hogy szerelmi kapcsolatban állok vele. Remélem, hogy megtud bízni bennem annyira hogy, járjon velem. Még nem voltam senkivel komoly kapcsolatban. Bár csókolóztam már lánnyal, de nem jutottam még oda hogy lefeküdjek velük.
-Egyszer meg bízol annyira bennem, hogy Randiz, velem- kérdezem komolyan – Én eltudnám magunkat képzelni úgy, hogy egy párt alkossunk. Kedvellek ésnem akarlak bántani. Nem fogom azt elkövetni amit az a férfi. |
Az elkövetkező percek a komfortzónámon kívül estek, de most hogy tudtam, hogy ez a lorieni fiú nem egy monumentális seggfej, mint a többi, egy fokkal nyugodtam szívvel engedtem a közeledésének. Ha homoszexuális lennék, akkor lassan lehetnék már a lezbi legjobb barátja. De még nem mondtam le teljesen a férfiakról, Rao/Isten/ tudja miért.
Csak szó nélkül kapkodtam a tekintetem a kezeink és az arca között. Láthatóan tényleg elbűvöltem azzal, hogy megmutattam neki a bioluminens alakomat. Aztán amikor behunyta a szemét, akkor nem tudtam eldönteni, hogy most kimondjam-e hangosan, hogy "Mi a fasz?" vagy elnevessem magam. Előbbit nyilván értetlenkedésem kifejezéseként csinálnám, utóbbit pedig azért mert átfutott bennem a gondolat, hogy mi van, ha ő meg egy bioluminens örökségű lorieni. Nos a nem is tippeltem nagyon félre. Amint kinyitotta a szemét és követtem a tekintetét, akkor már láttam is a tenyerét világítani. Erre automatikusan a tenyerébe csúsztattam a kezemet, hogy megállapítsak egy elég fontos dolgot; hogy ez a képessége energiával kapcsolatos vagy szoláris. Fura módon nem tudtam megállapítani, szóval ki is szakítottam utána a kezem az övéből.
- Én akkor elárulok egy nyílt titkot - hajoltam közelebb, mintha egy hétpecsétes infót árulnék el, pedig Kal-El bácsi és anyám majdnem minden ellensége tudja - Az én képességeim a Naptól függ. Ha csak majesdán lennék, akkor bármilyen nap jó lenne. De mivel kryptoni-majesdán hibrid vagyok, ezért a kryptoni vérem miatt csak a földi Naphoz hasonló napok fénye alatt vannak képességeim. A vörös óriások alatt olyan lennék, mint egy átlagos ember, tehát Kryptonon és azt hiszem a te bolgygódon szánalmasan erőtlen lennék - húztam el a számat, majd kicsit motyogva tettem hozzá - Ha nem így lenne, már rég tettem volna egy ajánlatot... - sokszor átkozom is, hogy természetes közegben vagy ahhoz hasonlóban a kryptoniaknak nincs különleges képességeik és hogy a kryptoni géneim dominánsabbak a majesdánnál. Meg hogy a kryptoniaknak a saját bolgyójának anyaga, a kryptonit tud ártani nekünk. Erre a gondolatra kicsit ilyen "na faljon fel Rao pokla" hangulatom lett, ami kiülhetett az arcomra. |
- Az mindenit.- Állt el a szavam mikor elkezdet újra világitani. Megfogom a világitó kezét és nem eresztem el.- Ez nagyon jó
Behunyom a szememet és addig koncentrálok, míg nem érzem az égető érzést a tenyeremben. Mikor kinyitom a szememet és lenézek a kezemre az halványan világit.
-Nekem is van világitó testrészem csak nem olyan pompás, mint a tied. Nekünk születésünktől kezdve vannak alapvető képességeink. Ilyen például az emberfeletti érzékek és a telekinézis. Ha születésünkkor meghallgatják a szívünket, akkor megtudják állapítani, hogy, lesz képességünk vagy őrzők leszünk.
„ Az anyámról van egy olyan emlékem, hogy büszkén mosolyog, mikor megtudja, hogy védelmező leszek. Emlékszem, hogy már három évesen kisebb köveket emelgettem és közben nevetek. Egy férfi néz, engemet miközben a kövekkel játszom. Helder szerint ő volt az apám a Lorien egyik őre" |
Kicsit elbamultam éa közben a kezem még mindig a fején volt. Nem gyakran fordul ez elő velem, de mindent meg kell tapasztalni az életben, nemde? Legalábbis azt szokták mondani. Csak akkor kaptam észbe, amikor meghallottam a kis kandur dorombolását. Úgy nevettem fel halkan, mintha csak a szemeimet forgattam volna. Majd aztán a következő percekben végig a szemeibe néztem.
- Bocsánat elfogadva - mondtam végül még mindig kicsit fagyosan, miután már percekig a szemeit szuggeráltam - De te jártál volna rosszul, ha egy kicsit tovább lettél volna durva, simán szilánkosra tudtam volna törni a karodat - tettem hozzá az agyát húzva, kicsit idegesítő vigyorral.
Mikor a kézfejemhez nyúlt, automatikusan elhúztam volna vagy felpofoztam volna, de aztán mielőtt ez bekövetkezett, megállítottam magam. Úgy dönöttem, hogy eljátszom, hogy bízok benne és akkor megláthatom, hogy elnyeri-e a bizalmam. Így hát a szavai után lágyan lehunytam a szemeim és ellazítottam minden egyes pocikámat, hogy szabadon engedhessem a kitőrni készülő majesdán énem. Lassan elkezdett világítani, aztán amikor elérte a normális, de még nem maximum fényességet, akkor még hagytam pár másodpercig, de aztán mielőtt bárki más észrevette volna, visszafogtam. Közben arcának minden egyes rándulását figyeltem, hogy milyen érzelmeket vált ki ténylegesen a természetes alakom.
- Mármint melyikről? - kérdeztem szinte reflexből, de aztán már leesett, hogy ha kettő van, akkor mind a kettőt kérdezi - Nos mivel a szüleim nem sokat meséltek a bolygójukról, főleg apám, és én egyiken se voltam, ezért nem tudok sokat róluk. Majesdán viszonylag közel van, mert a Tejútrendszerben található. Annyit tudni róla, hogy egy nagyon forró bolygó, körülbelül 50000 Kelvin van ott, ezért is vagyunk immunisak a hőre és a valódi alakunkban ezért is bocsájtunk ki hőt. A légkör azt hiszem hidrogénből és héliumból állt és ha jól emlékszem a gravitációs ereje 300 ezerszer nagyobb a Földénél. Sajnálatos módon elpusztult - itt megálltam és elgondolkoztam. Úgy gondoltam, hogy ha elmondom neki, akkor tudja rendesen. Ha a jövőben tényleg a szövetségesem lesz, akkor jó, ha tisztában van ezekkel - Krypton viszont már az Andromeda galaxisban volt és egy vörös Nap körül keringett, amit Rao-nak neveztünk el és a napistenünk neve is Rao amúgy. A bolygó technológiája évezredekkel fejlettebb volt bárminél, ami itt a Földön található. Bolygók és csillagok között úgy utaztunk, mint New Yorkból Washingtonba. Ezen kívül kristályok segítségével mindennapos volt a hologrammok használata. Ezen kívül egy portálunk is volt, ahova a saját börtöndimenziónkba küldtük a bűnösöket, de a fegyverzetről és a ruházatról is lehetne mit beszélni. A kryptoniaiak a halottaikat nem eltemetik, hanem a koporsót az űrbe lövik ki, hogy egy utolsó út során megtalálják a fényt és Rao befogadja őket. És mint mondtam, mivel túlságosan kihasználtuk a bolygót, ezért a magja instabillá vált és felrobbant - mikor már úgy éretem, hogy túl sokat beszéltem, akkor leálltam és ezzel a kérdéssel folytattam - Egyéb kérdés? |
Adtam neki egy lehetőséget és mikor a szőke hajamba túrt nem léptem hatra. Viccesen egy kandur dorombolását utánoztam
- Bocsi nem hagyhattam ki - mondtam mikor abba hagytam - Mégegyszer bocsánat hogy olyan durva voltam veled.
Mondtam és ovatosan a kézfejéhez nyultam
- Csináld ujra azt a világitást. Mutasd meg ujra. Valami káprázatos volt.- mondtam elbüvölve.
Alig vártam hogy megint világitson a bőre. Bárcsak én is tudnék ilyet.
- Meséj a fajodról. Milyen volt a bolygótokon az élet? Hogy nézet ki s bolygó? - bombaztam a kérdéseimmel.
Imadtam idegen fajokról és népekről tanulni. Érdekesnek talaltam új kulturákat megismerni. |
Csak hallgattam a szavait és nem tudtam, hogy mit érezzek. Most hatódjak meg vagy enyhüljek meg? Mennyire bízhatok benne, hogy ezt elhiggyem neki. Úgy döntöttem, hogy most látszólag úgy fogok megbízni benne, hogy ha elárul, akkor biztos meghal. A bizalmamat nehezen lehet megnyerni, de talán nem lehetetlen. Pontosan ezért is teszek másokat különböző teszteknek és ha átmennek, akkor talán elnyerik a bizalmam. De ez nagyon hosszú folyamat, amire nem mindenkinek van türelme.
- Neked aztán nagy szíved lehet... - szólaltam meg végül egy nagy szünet után elgondolkozva, miközben végignéztem újból rajta és végül a szemeinél állapodtam meg. Azt mondják a szem a lélek tükre és most tényleg úgy tűnt, hogy igazat mond - Jogos, akkor mind a kettőnknek van valami szar a műltjában, ami kísért minket. Remek, megint valami hasonlóság - folytattam kicsit szarkasztikusan és az előbbi miatt kicsit szétcsúszva - Mintha az rohadt univerzum üzenni szeretne valamit - folytattam kicsit elvontan, miközben a a szőke hajába túrtam, de úgy, mint amikor az indiaiak az arcodat csipkedik, ha cukinak találnak. Már most elérte, hogy kevésbé tekintsek rá tipikus hím egyedre. Úgy látom, hogy megtaláltam a kis szőke hercegem, aki megvédene vagy megvédett volna a gonosz erőszakolóktól. |
- Te meg nem érzed hogy miért vagyok ilyen. Kiskoromban sokat bántottak ezért szoktam magamba fordulni. Mindig engemet szivattak és engemet vertek a nagyok. Nem sértődtem meg csak elháritom a támadásokat - mondtam - igen ez megtörtént de akkor sem kell az összes férfit lenézni. Én nem vagyok olyan mint az aki ezt tette veled.- mondtam dacosan és harciasan a szemeibe néztem Nem szeretem ha perverz disznókkal hasollitanak össze. - hidd el az ilyen embereket akik képesek ezt tenni a nőkkel, azokat megvettem és ha tehetném megölném ők. Ebben biztos lehetsz - valaszoltam Eut őszintén a szivemből mondtam. Nem tudnék egy nővel ilyet tenni. |
Amikor elkezdtem lenyugodni és lepillantottam, akkor vettem észre a világításom, szóval lassan kifújtam a levegőt és lassan el is sötétült a bőrőm emberileg normálisba. Nem nagyon akartam a bizonyos fém segítségét kérni, mert azokat csak a gyenge majesdánok használják. Én is csak akkor használom, amikor nagyon kell. Így amikor végre normálisan tudtam lélegezni és már nem világítottam, akkor vettem észre, hogy végig remegett az a kezem, aminek a csuklóját megszorította, mire határozott mozdulattal ökölbe szorítottam a kezem. Közben meg se hallva a kérlelését, hogy ne kiabáljak, mert anélkül is le tudtam nyugodni. De ha azt hitte, hogy miatta nyugodtam le, akkor nagyot téved. Már nagyon régóta nem teszek semmit, hogy az az undorító férfiaknak kedvezzen. Még ha nem ismerik be és adják a jófiút, minden férfi felizgul néha, amit le kell vezetni különben meglátszik. Emlékszem, hogy az egyik srác szánalmas módon azért kéredzkedett ki mosdóba, mert óra közepén merevedése volt.
Aztán amikor kikeverdik az általam okozott sokkból, akkor besértődötten elindult ki a folyosóra hozzám csak egy rohadt mondatot intézve. Milyen nyomorultul gyenge lehet, ha már ennyitől be tud sértődni. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most kinevessem, vagy a szememet forgassam, szóval egyiket se csináltam. Inkább csak néztem egyet és unottan követtem.
- Ha ezt akarod, akkor legyen, mehetünk - válaszoltam kicsit hadarva, mert nem nagyon érdekelt. Inkább az zavart, amilyen nyomorék volt a sértődöttségével, mint egy istenverte kisfiú, akinek elvették a játékát vagy cukroskészletét vagy Rao tudja mit, szóval folytattam - Nem tudom hogy ennyitől miért sértődtél be ennyire, de ha átélted volna azt amit én, akkor te is kiabáltál volna velem. Négy éves koromtól egy laborba bezárva életem, és amikor elkezdtem serdülni, akkor kényszerítettek, hogy szexuális úton szedjek ki infókat férfiakból. Konkrétan erőszakkal vesztettem el a szűzességem és utána hagynom kellett, hogy megerőszakoljanak. Ezért az előbbi egyfajta PTSD miatt volt. De ezt te nem értheted, mert fasz van a lábaid között - vallottam be neki, mert már irritált a sértődöttsége és nem is féltem beismerni a félelmemet. Anya azt tanította, hogy Kryptonban bátorság és erő jele, ha valaki beismeri a félelmét másoknak, főleg az ellenségeinek. Most nem tudtam, hogy köztem és közte mi van, de szándékomban állt adni neki egy esélyt. De az egyetlen dolog amit tudtam, hogy sosem fogom hagyni, hogy olyan gyenge és sebezhető legyek, mint amikor elvesztettem azt, ami egy női egyed számára egy nagy érték. |
Megszeppenek, mikor az arcomba ordít. Összehúzom magamat. Gyorsan eleresztem a csuklóját.
Basszus valami rossz emléket idéztem fel benne ezzel. Nem tudtam. Fú, de rosszul érzem magamat miatta.
- Bo… bocsánat. Nem akartalak megbántani. Kérlek, ne kiabálj, nem borom, ha ordítanak velem - dadogtam megriadtan. - Nem tudtam, hogy másoknak is van itt talizmánjuk.
Nem szeretem, ha kiabálnak velem. A Cépánom is kiabál velem, ha valami rosszat csinálok. Ilyenkor magamba zárkózok, és nem beszélek senkivel. Elég könnyen megbántódok
Elengedem a világító kristályomat és kilépek a folyosóra. Csak ránézek Pennyre.
- Csak a bálos dolgot azért kérdeztem, mert benézhetnénk. Hátha jó buli lesz. |
Ahogy kinyilvánította, hogy egyet ért velem, csak olyan fejet vágtam, hogy velem nem lehet nem egyet érteni. Aztán amikor megkérdezte, hogy van-e kedvem elmenni velem a bálba, egyszerrre vágtam amolyan "mi a franc?" és "löjjetek le!" fejet. Épp az előbb nyílvánította a bált valami szarnak? Most pedig menni akar...velem? Nem nagyon tudtam ezt hova tenni, de azért végignéztem rajta és elgondolkoztam a kérdésen. Ahogy leesett, hogy milyen zavartan kérdezte és hogy asszem szövetségesek lettünk ebben a szarban, ezért az lenne az illendő, ha belemennék. Illetve úgy ki is nyílváníthatjuk a szövetségünket, hogy egymás védelme alatt állunk. De ha ezt úgy értelmezi, hogy a csaja vagyok, akkor nagyot téved, mert szerintem sose fogok tudni úgy tekinteni rá.
- Nem az előbb mondtad, hogy nem akarsz a szarra menni? - kérdeztem végül, majd hozzátettem - De akkor ha akarsz, akkor nem mondok nemet. Megyek veled a bálba - mosolyodtam el nagyon halványan.
Közben amikor szemügyre vettem vagy megpróbáltam szemügyre venni a nyakláncát, akkor hátra lépett. Nem vettem sértésnek, sőt értékeltem. Bár azt nem tudni, hogy csak nem szereti, ha a nyakláncához érnek vagy ennyire tisztelte a személyes terem, miután megfenyegettem a kiherélésével is.
- Értem - reagáltam le rögtön, amikor elmagyarázta, hogy mit láthattam. De nem tudtam többet mondani, mivel hát jött a demonstráció. Mintha említésre a nyaklánc meg is akarta mutatni azt a tulajdonságát. Mint amikor Lenny egyszer meg is akarta mutatni a seggén lévő muffin tetoválást miután valaki megemlítette.
Ami ez után következett, egyszerre hozott le az életről és idegesített fel. Ahogy megragadta a csuklóm, egyből azt láttam magam előtt, amikor a vén fószer leszorította a kezem a csuklómnál a fejem fölött az ágyhoz, miközben bennem járt. Errre a képre pár másodpercig lefagytam és talán félelem is kiült egy picit az arcomra. De aztán amikor észbe kaptam, rögtön megpróbáltam kirángatni a csuklóm a szoritásából. Mire eljutottam volna arra pontra, hogy most eltöröm a karját, már el is engedte. Rögtön el is kezdtem simogatni a kezem, mintha az előbb valami megégette volna vagy savat öntöttek volna rá - amit egyébként nem tudom milyen érzés - és úgy néztem rá még mindig idegesen.
- Megmondtam, hogy ne érj hozzám! - ordítottam az arcába, magamból kicsit kikelve - Meglátják a nyakláncodat világítani, akkor mi a fasz van?! Nem az emberek között élünk, akik azt is megnézik, ha tizenkét ujjad van! Itt egy csomóan rendelkeznek különleges képességű tárgyakkal, ami egyes körökben amulett vagy talizmán néven fut. Carston tanárnő is mindig lelép, amikor visszafelé kezd el járni az órája, akkor mégis hogy találhatják ki a hétpecsétes titkodat, csak abból, hogy világít a nyakláncod, mint én? - ahogy a mondandóm végére értem egyre nyugodtabb, lenézőbb, megvetőbb és ilyesmibb lettem. Észre sem vettem, hogy mivel elvesztettem a kontrollt, ezért elkezdtem halványan világítani. |
A mondatán elgondolkodtam és beláttam, hogy igaza van.
-
- Na, látod, ebben viszont igazad van. Én is azonnal lányként reagáltam le a dolgot. – mondtam és elmosolyodtam. – Amúgy Penny… öm… lenne kedved eljönni… velem a bálba?- kérdeztem zavartam.
Automatikusan hátra lépek mikor a nyakláncomhoz nyúl. Remélem nem bántottam meg vele. Kedves lánynak tűnik, és nem szívesen bántanám meg.
- Ez egy ezüst füstkvarc kristály. Világit, ha egy Lorieni a közelemben van - válaszoltam
Hirtelen elkezdet halványan világitani.
- Basszus. Ez hiányzott még - morogtam halkan
Megragadtam Penny csuklóját és magam után húztam. Egy félreeső helyre húztam be,
- Bocsi hogy egy kicsit erőszakos voltam, de senki nem láthatja meg hogy világit a láncom - mondtam
Na, most fogja szétrúgni a golyóimat. De meg is érdemelném. |
Amikor lereagálta Lolitha drágát, akkor csak halvány kárörvendő mosoly volt az arcomon. Engem sem érdekelt különösképpen az a ribi a szánalmas blogjával.
- És tudod mi a vicc? Hogy mindenki lánynak képzeli el és lekurvázza, pedig lehet hogy nem is lány áll az egész mögött - nevettem fel, de nem full vidáman, hanem kicsit gúnyosan. Aztán amikor rákérdezett arra, hogy láttam-e furán viselkedő magafajtát errefelé, akkor reflexből rávágtam volna, hogy nem abból a szempontból figyelem az embereket, de aztán megmoderáltam magamat és elgondolkoztam, mert mégis a lehetséges szövetségesem áll épp előttem.
- Ebbe a suliba több fura és sunyi kis diák jár, szóval nem nagyon tudom. De ha jól emlékszem, láttam egy faszit, akinek a lábán két ilyen kör alakú hegesedés van, nem tudom, hogy az a ti fajotokra jellemző-e - épp kimondtam, amikor megpillantottam, hogy a nyakán hord egyfajta nyakláncot és eszembe jutott, hogy a másik palinak is volt a nyakában valami. Egy pillanatra félretettem a férfiaktól való undoromat és közelebb lépkedtem hozzá és letojva, hogy belemászok az aurájába, láthatóvá tettem számomra a nyakában lógó dolgokat, aztán visszahelyeztem a helyére és elléptem tőle - Lorieni a másik pali is, mert a kör alakú medálodon lévő mintához hasonlóak voltak a hegei is - tudattam vele érzelemmentes hangon a szemeibe nézve és leolvasva az arcáról a legapróbb érzelmeket is. Közben a tekinetét is követtem a folyosó végére, de különösképpen nem érdekelt, hogy miféle jelentéktelen hülyeség történt ott, ezért visszatekintettem gyorsan a velem szemben lévő egyénre. |
- Hoppá… Lolithárol megfeledkeztem. Sajnos ez érdekel, de amúgy nem nagyon izgatnak a pletykái. Hogy lehet valaki ekkora kurva? - kérdeztem hangosan
Remélem, hogy nem kerül bele, mert akkor Herdellel nagy bajba kerülünk. Bár tudnám, hogy a többiek merre lehetnek. Kifaggatom egy kicsit Pennyt hátha össze futott valamelyik társammal.
- Figyelj nem láttál a suliban furcsán viselkedő, meglapuló tanulókat. Van egy olyan érzésem, hogy az egyikünk itt van az iskolában. Azért kérdezlek tégedet, mert úgy vettem észre, hogy te nagyon oda figyelsz a környezetedre és nyitva tartod a szemedet.
Reméltem, hogy igent mond így sokkal könnyebb dolgom lenne. Hamar megtalálnám az illetőt.
Beszélgetés közben a folyosó végén rendet rakó tanárt figyeltem aki éppen két verekedő fiúval beszéli meg a történteket. Tuti biztos hogy valami csaj miatt estek egymásnak. |
- Az én apám hadifogoly és megmentette National Cityt a skrull megszállástól, mégsem tartom annyira nagyra - csúszott ki a számon, pedig ezt nem terveztem elárulni neki - Mindegy, felejtsd el - legyintettem egyet, mentve a menthetőt. Majd amikor felajánlotta, hogy hagyjuk a témát, akkor úgy döntöttem, hogy adok ennek a fiúnak egy esélyt, hogy lassan benyerje magát a bizalmamba. Láttam benne valamit, ami miatt azt gondoltam, hogy a jövőben majd a hasznomra lesz és nem csak az ellenségek hasonlóságát és hasonló múltat. Aztán a következő mondatait hallgatva elmosolyodtam halványan, ezek szerint ugyanúgy vélekedünk erről a habos-babos, mézes-mázas dologról - Elvileg nem kötelező, csak egy szórakozási lehetőség. De igazából nem érdekel, ha nem lesz kedvem hozzá, akkor szalonnát csinálok abból, aki oda mer rángatni - vontam meg a vállam és bár próbáltam enyhíteni a stílusomon, még mindig hallható volt benne az a fagyosság - És jól gondoltad, úgy se engedelmeskednék a parancsuknak - mondtam kicsit önelégülten és lenézően. A következő mondataira elkezdtem elég keményen szuggerálni és mindenhogyan végigmérni, minden egyes gesztusát és mozdulatát analizálni - Jó, de ha mégis hozzám érsz a mocskos férfias kezeddel, akkor eggyel kevesebb testrésszel távozol - fenyegettem meg angyali vigyorral arra utalva, hogy ha taperolni kezd és erőszakoskodni kezd velem, mint anno az a sok vén fasz, akkor akár képes lennék kitépni a férfiasságát a helyéről, ami hát meglehetősen fájdalmas lehet neki.
Mielőtt le tudta volna reagálni, éreztem a hátam mögött megjelenő alakot, mire csak kiléptem oldalra, hogy lássam, hogy csak egy tanár. Csak unottan hallgattam végig a beszélgetésüket, de amikor a barátjaként mutatott be, akkor szigorú "egyszer megöllek emiatt" fejjel néztem rá. A barát kifejezést kicsit túlzásnak éreztem, ebben a helyzetben sokkal inkább a szövetséges kifejezés illett volna.
Amikor a férfi lelépett és megszólalt a fiú, akkor megpróbáltam jelezni neki, hogy fogja be, de úgy látszik, hogy nem vette a lapot és végigmondta a mondatot.
- Értem, de most már nem számít, hogy beköplek-e vagy sem, mert itt a falnak is füle van. Ha eddig még nem hallottál a kurva Lolitháról, akkor sürgősen nézz utána, mert lehet legközelebb beleírja a teljes sztoridat világosítottam fel a helyzetről - És elvileg az igazgatóság megbízható, nem mintha én bárkire rábíznám a titkaimat |
- Esetlek, azért mert az apám is harcolt a háborúban és nagy valószínűséggel meghalt vagy rabszolga- mondtam büszkén. – de adjuk is ezt a témát inkább arról mesélj, hogy erre a szarra kötelező elmenni. Ha nem akkor nem is segítek. Nem fogok úgy ugrálni, ahogy a DÖK elnöke és a tanárok fütyülnek. Gondolom, te sem akarsz úgy ugrálni? Mit szolnál, ha a klubhelységben megnéznénk egy filmet? Nyugi nem csinálok semmi olyat ami nem oda illő- mondtam megnyugtatóan.
Nem terveztem, hogy letaperolom. Ez a stílus nem hozzám való. Hú mit kapnék a cépánomtól ha megtudná hogy letaperoltam egy lányt erőszakkal. Tuti hogy kitekerné a nyakamat. Amugy az iskola vezetősége úgy tudja hogy ő az apám.
Hirtelen Herdel tűnt fel Penny mögött
- Helló. Minden rendben van? Remélem nem kerültél bajba. Képességeiddel mi a helyzet? - köszönt
- Persze minden oké. Jelenleg nem alakult ki új képesség. Néha elmegyek az edzőterembe gyakorolni a gyorsaságomat és fejlesztem a ruganyosságomat. Amúgy ő Penny az újdonsült barátom. Ugye nem köpsz be, ha ellógunk a díszítésről? - kérdeztem
- Nem, de gyorsan lépjetek le. Na, én megyek, még van egy kis dolgom. Majd még találkozunk. Jók legyetek – válaszolta és elindult.
- Na ő a Cépánom Herdel. Az ő dolga hogy felkészítsen, kiképezzen és megvédjen. DE ha lehet, ne köpj be minket. Az igazgató és a tanárok úgy tudják hogy ő az apám. |
Élveztem, hogy sikerült felnyitnom egy régi sebet és sikerült megsértenem annyira, hogy vissza akarja adni elég szánalmas módon. Csak hát ezzel az a probléma, hogy ilyenek rajtam nem hatnak.
- Akkor te nem ismersz eléggé. Talán jobban tudom, hogy milyen érzés, amikor egy nép eldöntötte, hogy kiírtja a másik népet és mindenhova üldözni kezdik az utolsó túlélőket - mondtam és ekkor már nem figyeltem a hangsúlyomra és ilyenekre, szóval hallatszódott, hogy valamennyire tapasztalatból beszéltem. - Szép álom, de ezzel csak egy a baj. Még ha a képességeitek ki is fejlődik és a mestereivé váltok, a mogadorianok még mindig egy kegyetlen és erkölcstelen barbár nép - mint a majesdánoknál a skrullok -, akik bármeddig elmennének azért, hogy legyözzenek. És mivel ez egy eléggé személyes konfliktus, az érzelmeitek néha el fogja homályosítani az ítélőképességeteket és ez fog titeket gyengévé tenni a barbárok ellen vigyorogtam továbbra is, de hogy lássa, hogy nem csak sértegetni tudok, ezért még hozzátettem - De mivel eléggé hülyék és túlbecsülik magukat, ezért lehet esélyetek. És mint mondtam, Krypton felrobbant és a darabkái mindenhova kerültek, Majesdánról pedig nem volt esélyem elbeszélgetnem senkivel se, de állítólag használhatatlan. De nem is bánom, mivel egyrészt itt születtem, másrészt pedig ebben a környezetben sokkal erősebb vagyok, mint bárhol máshol. Sőt egyike vagyunk a bolygó legerősebb lényeinek - húztam ki magam büszkén, aztán amikor megkért, hogy ne becsméreljem a holtakat, akkor sóhajtottam egyet -Jó, ahogy a lorieni szőke hős herceg kívánja - mondtam gúnyosan, aztán elkeztem végigmérni, mintha a feltenni kívánt kérdésemre a válasz rá lenne tetoválva a bőrére - De miért érdekel ez téged?- kérdeztem elmélkedve és itt tartottam egy kis hatásszünetet - Már úgy sem hallják |
Egy kicsit rosszul érintet a dolog ahogy megemlítette a háborút.
- Nem tudsz te semmit. Még jó hogy elpusztult a bolygónk mikor áruló volt a tanácsban. Minket azért küldtek ide hogy megerősödjünk és kifejlődjön a képességünk. Mi fogjuk újra éleszteni a Lorient miután legyőztük a mogadarianokat. Tudtommal a te bolygódat nem lehet feléleszteni, jól mondom szöszike? - válaszoltam morcosan - ja és ha lehet ne becsméreld azokat akik az életüket áldozták a bolygónkért.
Négy vagy öt éves lehettem mikor megtámadták a bolygónkat. A háborúból nem nagyon emlékszem semmire. Csak képfoszlányok ugranak be. Csak egy űrhajóra és sok emberre emlékszem. Herdel szerint ez a menekülésünk pillatana. 9 gyermek és 9 felnőtt szált fel a hajóra aznap. Emlékszem hogy egy szőrös légylábú valami ks volt a hajón velem. A cépánop kimérának nevezte. Valószinüleg ő volt a családunk házi állata. Nem tudom hogy mi lett vele azóta. Lehet hogy ő is elpusztult. Kb. Egy évig tartott az utazás aztán a földre értünk. Azóta itt lakom ezen a bolygón a Cépánommal. |
Ahogy csak jöttek ki belőle a mondatok, egyre érdekesebb lett a szememben. Mármint nem ilyen romantikus liba értelemben, amikor olyat szólnak, hogy "De cuki ez a fiú", miközben csorog a nyáluk. Hanem egyre kezdett felemelkedni velem egyenrangúvá, súlycsoportilag. De mivel mind a kryptoniak és mind a majesdánok elég szélsőséges körülmények között éltek a Földhöz képest, ezért alkalmazkodás miatt küldönleges képességek alakultak ki közöttünk és bennem ezek keverednek. Szóval nem hiszem, hogy - ahogy közben kiderült - egy sima lorieni jobb lenne nálam és le tudna győzni.
- Áhh, hogy te lorieni vagy - anyum még mesélt a kryptoniak által ismert bolygókról dolgokat, és mivel Lorien is köztük volt, ezért lorieniekről is tudtam pár dolgot - A nép, aki az olyan egyszerű és barbár népet se tudta legyőzni, mint a mogadarianok - mondtam gúnyosan és a végére fel is nevettem - Biztos szar lehetett mindent elveszíteni, amitek volt. Azt a tökéletes életet és társadalmat, amit felépítettetek. És gondolom, a hangsúly a volton van, mivel Lorien tudtommal ma egy kihalt bolygó - le se lehetett törölni az arcomról azt az idegesítő vigyort. Még akkor sem, amikor kilogikázta, hogy én se vagyok teljesen földi. Normál esetben ilyeneket nem árulna el az ember, de hát én büszke vagyok a származásomra, ezért elmeséltem neki.
- Talált, de nem süllyedt. Anyám egy Krypton nevű bolygón született, egy tudós családban. El sem tudod képzelni milyen fejlett technológiákkal foglalkoztak, több évezreddel fejlettebbekkel, mint bármi, amit itt találsz a Földön. És mielőtt beszólnál, Krypton, a bolygó, fogta magát és felrobbant. Apám pedig egy tábornok volt a Majesdán bolygón. Büszke képviselői vagyunk a majesdán nép utolsó tagjainak. Én meg már itt születtem a Földön, mivel akkorra mind a két bolygó megsemmisült, de nem úgy mint Lorien. A bolygódat még újjá lehetne építeni, az enyéim pedig vagy nincsen már vagy pedig teljesen használhatatlan. Mégis itt bújkáltok a Földön, mint egy gyáva féreg - itt már érződött a büszke, lenéző, önelégült...egyszóval a valódi hangnemem. |
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
